Beszámoló Archívum - Oldal 9 a 10-ből

Egy linzi a Fuji tetején

2015. december 30.

Beszámoló Japán – Jamboree 2o15

Visszatekintve a 3 és fél hétre Japánban, számtalan benyomás jut eszembe: Egyrészt a nagy hőségre kell gondoljak, melyik a sátort 8 órától szaunává változtatta. Másrészt a beszélgetések hiányoznak a világ minden tájáról érkezett cserkészekkel (több mint 150 különböző nemzetiségű cserkész gyűlt össze).

Persze kimondottan érdekes volt megismerni a Japán kultúráját is! Tényleg nagyon rendezettek és szabály betartóak. Japánban mindennek megvan a rendje, helye.

A tábor után együtt a magyar kontingensel (majdnem 200 fő) megnéztük Kyotot és Oszakát. Azután külön váltunk és néhányan Oroszországba indultak a transzszibiriai expresszel, mások Tokio-t fedezték föl, én pedig a Fuji-t mászhattam meg.

Biztonsággal mondhatom hogy számomra a Fuji utóprogramm volt (szó-szerint) az utazás csúcspontja! Még ha fárasztó is volt megmászni a 3776m magas vulkánt, megfizethetetlen jutalom volt fentről letekinteni az országra és Tokio-ra! A legkevesebb pillanatom az volt, amikor az 5. állomási sátor helyünkön felébredtünk és gyönyörű napfelkeltét élvezhettünk és láttuk a Fuji csúcsát.

Minden esetre egy életre szóló élmény volt!

Antal Ágnes, ÖV 80. sz. Árpád cscs. Linz

2015 – Vezetőképzés a németországi cserkészparkban

2015. október 22.

Augusztus elején tartottuk meg újra 10 napos vezetőképző táborunkat olyan magyar cserkészek számára, akik Nyugat-Európában élnek. Mivel minden szervezet sikere a vezetőin múlik, így mi is sok időt és energiát fektetünk arra, hogy biztosítsuk csapatainknak az utánpótlást lelkes és jó képzett vezetőkből. Így tudott a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség az elmúlt 65 évben fennmaradni és gyarapodni itt nyugaton. Már egy évvel a tábor előtt elkezdődtek a felkészülések a magyarságismereti vizsgákra. Ugyan is minden résztvevőnek vizsgát kell tennie magyar földrajz, történelem, irodalomból, valamint néprajzból, amire majd az évek folyamán tud építeni és amiből meríthet, amikor a cserkészeket kell tanítania. A tavasz folyamán cserkészismereti vizsgát (elmélet és gyakorlat) is kell tenniük, hisz ha hiányos a tudásuk, akkor egy táborban sem állják meg a helyüket. A tábor előtt pedig különféle elő feladatokkal is fel készültek a tábori munkákra. Ezen nagy előkészületek után nyilván nagyok az elvárások a táborok iránt is. A táborban a fő hangsúly a gyakorlati kiképzésen van. A legfiatalabbak 15 évesen kezdik a képzést. Ezek a cserkészek lesznek később az őrsvezetők . Ők megtanulják, hogy hogyan kell előkészíteni és levezetni egy délutáni foglalkozást egy 4-8 fős gyerekcsoportnak úgy, hogy abban legyen játék és gyakorlati tapasztalatszerzés is.
Természetesen a táborban volt sok játék, kirándulás illetve portyázás, no meg persze tábori építkezés, hisz nem csak sátrat kell verni, hanem asztalokat és padokat, sőt konyhát is kell építeni.
18 éves kortól lehet részt venni a segédtiszti táborban, ami már nagyobb csoportok vezetésére készít fel, vagyis az őrsvezetők irányítását és segítését. Külön képzés folyik a kiscserkészvezetők számára, tehát azoknak, akik 10 éven aluli gyerekekkel foglalkoznak . Szintén őrsvezetői, valamint segédtiszti szinten. Így 5 kiképzőtábor, 3 cserkész illetve kiscserkésztábor és egy felnőtt törzs működött több mint 180 résztvevővel. A táborban voltak cserkészek a következő országokból: Anglia, Belgium, Svédország, Svájc, Ausztria, Magyarország, Brazília, Argentína, Egyesült Államok és persze Németországból. Ebben a nagy nemzetközi táborban mindenki nagyon jól megértette egymást, hisz a cserkészek Európában vagy a tengeren túl nagyon hasonló szokásokat és hagyományokat használnak.
Egész végig nagyon meleg volt, sőt a tábor végére megdőlt a németországi meleg rekord is, meghaladva a 40 fokot! Mivel a sátrak és a tábori élet főleg erdőben zajlott, így aránylag jó lehetett bírni a meleget. Ki többször, ki kevesebbet, de a cserkészek boldogan látogatták meg a közeli fürdőt is. Sajnos a nagy szárazság miatt teljes tüzelési tilalom volt az erdőben, így a tábortüzeket is kint tartottuk a nagy réten, amik azért így is nagyon hangulatosak voltak. A tábor végén 45 őrsvezető és 30 segédtiszt kapta meg ünnepélyes keretek között a vezetői minősítést .
Mindenki boldogan indult haza, hogy miután kipihenték a tábori fáradalmakat, lelkesen nekilássanak a cserkészfoglalkozások és kirándulások szervezéséhez.

További fotók hamarosan

Turistaként a Himaláján, avagy Kőrősi Csoma Sándor nyomában

2015. június 15.

Pünkösd van!
A szentlélek kiáradásának ünnepe.
Egy hosszabbított szabad hétvége.
A kora nyári esőzések időszaka.
Tehát, a hagyományos körzeti cserkésztábor ideje!

Pünkösd szombaton felkerekedtek a svájci körzeti csapatok és elindultak az ország legnyugatibb csücskébe. Satignyi mellett, egy cserkészparkban találtunk helyet. Mivel a tábori keretmesénk Kőrösi Csoma Sándor munkássága köré épült, nem csodálkoztunk, hogy a zászlófelvonásnál egy csoport „tibeti” érdeklődött ittlétünk iránt. Kiderült, hogy ők is a messzi országból érkező tudóst várják. Egyszer csak megelégeltük a várakozást, őrsökre osztottuk a körülbelül 50 fős csoportot és elküldtük a keresésére.
Útközben a bennszülöttektől különböző érdekességeket tudtak meg, feladatokat kaptak, olyanokat, mint evőpálcika díszítés, imazászlók készítése vagy a tibeti szokások elsajátítása. Már esteledett, amikor feladták a további keresést. Katonai ponyvalapokból kunyhókat készítettek, hogy a vadonban töltsék az éjszakát, de a helyi lakók nem voltak olyan vendégszeretők. Így a ponyvasátrakkal és a többi felszereléssel együtt visszautaztak „Zanglába”, ahonnan indultak. Mire felverték ponyvasátraikat és megvacsoráztak, már kezdett is sötétedni. A tábortűznél egy magyar turista mászkált érdekes öltözékkel… strandpapucsban. Így akarta meghódítani a Himaláját. Jót szórakoztunk, ahogyan egy tibeti lámával igyekezett elbeszélgetni és az őrsök egy-egy jelenetben bemutatták a helyi szokásokat.
Zászlólevonás után a cserkészkorúak a közeli erdő egyik kis tisztásán fáklyafény mellett hét új cserkészt vettek be a zöld-nyakkendős nagy családba…

Vasárnap reggel – mivel nem folytattuk Kőrösi Csoma Sándor keresését – a táborhely környékén pontgyűjtő vadászatra indultunk. Egy-egy állomásnál becsléssel, tájékozódással, csomózással és tibeti bölcs mondásokkal foglalkoztak. Ezt követően egy fára kötött kötélen kellett végig mászni, a bölcs mondatokat összeilleszteni, a tudást egy kvíz keretében bemutatni, majd lent a sáros völgy oldalában további mászásra, rohampályára került sor.
Délben – helyi szokás szerint – evőpálcikákkal elfogyasztottuk egy nagy adag túros csuszát. A csoportképek elkészítése után megint sportosabb műsor következett: csoportos és őrsi játékok, majd kulacsgyűjtő futós-terepjáték és végül egy nagy keresőakció keretében segítettünk két tibeti szerzetesnek visszaszerezni az ellopott „piros anyagot”. A közé beiktatott félórás éneklés „Szív küldi szívnek” és az uzsonna, pihenésképpen épp jól jöttek.
Este hatra vendégek érkeztek, hiszen a genfi Sík Sándor cserkészcsapat idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Cserkészszülők, korábban még aktív cserkészek, vezetők és a fenntartó testület tagjai jöttek el a jubileumi műsorra, így csaknem százan vettünk részt a gitárosmisén. Magyarországról érkezett Kótai Róbert Atya, százados, honvédségi tábori lelkész, aki majdnem az egész táborunkon is részt vett. Vacsorára megvendégeltük a látogatóinkat. Ezt követően a zürichi cserkészcsapatok felköszöntették a genfi csapatot. Kerek születésnapra kell egy torta! Mi ezt cserkészmódon oldottuk meg: keresztkötéssel ágakból készített fatortát adtunk át, mellette saját költeményű, gitárral kisért éneket adtunk elő, melyhez az egész csapat harsogta a refrént. Ajándék sem hiányozhat: az elmúlt 30 év pünkösdi táborából gyűjtöttünk össze egy-egy csoportképet és nagy színes papírokra illesztve átadtuk, mint közös emléket. Mindez mellé egy képeslap is járt jókívánságokkal és sok-sok aláírással.
A műsort ezután a tábortűz mellett folytattuk. A genfi vezetők irányítása alatt további izgalmas dolgokat tudtunk meg a tibetiek szokásairól, hagyományairól. Még aznap este, a már csak pislákoló tűz mellett hat kiscserkész tett igéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután elbúcsúztunk a vendégektől és a kiscserkészek nyugovóra tértek, a nagyobbak éjszakai kalandra indúltak: erdősakk! Idővel annyira belejöttek, hogy jóval éjfél után tértek csak vissza tele izgalmas élménnyel.

Hétfő reggel, a megszokottól későbbi ébresztő ellen senkinek sem volt kifogása. Reggeli után a személyes holminkat már össze is csomagoltuk, kezdődhetett a nagy cserkészház takarítása. Kint időközben beindult a métázás. Egy-egy csoport mindig kihagyott egy fordulót és segített a ponyvasátrak szétszedésében, ponyvák összehajtásában, késöbb pedig a ház kitakaritásában. Közösen jól haladtunk, így mindenkinek maradt alkalma a játékon is részt venni.
Kőrösi Csoma Sándor végül ugyan személyesen nem jutott el hozzánk, de tibeti útjával és műveivel megismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy ő a tibeti-angol szótár megalkotója, a tibetológia alapítója, 23 évig volt úton és 17 nyelven írt és olvasott. Rendkívüli ember lehetett, semmi kétség. Kár, hogy nem volt lehetőségünk találkozni vele!
Az utolsó pálcikákkal fogyasztott ebéd után, igyekeztünk befejezni a takaritást, csomagolást, hogy időben elkészüljünk a zászlólevonásra.
A táborzárásnál nemcsak a tibeti lakóktól, szerzetesektől és a táborhelytől búcsúztunk, hanem egymástól is. A következő hónapokban aligha látjuk egymást, de a kapcsolatot próbáljuk fenntartani. Reméljük, az őszi cserkészhétvégén ismét találkozunk!

Pilinszky Katalin / Maszkot
Svájci körzeti pk.

Bécsben találkoztak a magyar cserkészszövetségek

2015. június 12.

Tevékeny hétvégét tudhat maga mögött a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma, mely május 8-10. között, ezúttal Bécsben tartotta rendszeres tavaszi ülését a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vendéglátásában.

A magyarországi és határon túli magyar cserkészszövetségeket tömörítő Magyar Cserkészszövetségek Fóruma azon túl, hogy egyeztető közösség, az utóbbi években több nagyobb, közös projektet is felvállalt. Együtt dolgozták ki az Összmagyar Cserkészstratégiát, melynek hosszú távú célja a cserkészet elterjesztése, felállt az Összmagyar Cserkésziroda, amely a szövetségek közötti munkát koordinálja, vagy épp szakmai konferenciákat rendeznek.

Az idei tavaszi ülés is ennek a jegyében telt. A tagszövetségek elnökei beszámoltak arról, hogy milyen eredményeket értek el a stratégia kapcsán, valamint elhangzott egy részletes beszámoló az Iroda munkájáról és a folyamatban levő projektekről. Szó volt a közös vezetőképzések – segédtiszti és tiszti – előkészületeiről, a közös Iroda igazgatójának újraválasztásáról és a határon túli hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását célul tűző Határtalanul Táborok részleteiről is.

A kárpátaljai és a magyarországi cserkészszövetség, valamint az Összmagyar Cserkésziroda ötletéből nőtt ki egy kezdeményezés Kárpátalja megsegítésére, amely túlmutat a rövid távú anyagi segítségen, és végső célja a kisközösségek szervezése a kárpátaljai magyar fiatalok számára.

Az ülés utolsó részében a résztvevők a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának jövőjével foglalkoztak. Keresték azokat a területeket, amelyeken szorosabbra lehet fűzni az együttműködést, és gondolkodtak, hogy mely ügyeket, és hogyan lehet oldani összmagyar szinten a fórumon keresztül.

Az ülés másnapján a cserkészszövetségek képviselői megtekintették Bécs néhány, magyar vonatkozású látnivalóját, majd részt vettek a helyi magyar nyelvű szentmisén. A közös munka azonban nem áll meg, hiszen júniusban egy cserkésznevelési konferenciával folytatódik a magyar cserkészet fejlődése.

Bodzás Gergely, SZMCS

Amikor húsvét és karácsony egy hétre esik

2015. május 5.

Hagyományos regöstábor Türingiában március 29 – április 6-ig.

Akár mennyire is hangzik hihetetlennek idén mégis megvalósult, hogy a karácsony csupán 3 nappal előzte meg a húsvéti ünnepeket. Kedves olvasónk természetesen kételkedik, és ebben némi igaza van, hisz nem egy világra szóló eseményről van szó. A csoda mindössze egy kis településre korlátozódik, a volt kelet-németországi Türingiában nem messze a híres Wartburg várától. De kezdjük az elejétől.

Minden évben a cserkeszvezetők rendeznek egy regöstábort ahol a gyerekek és fiatalok a magyar néptánc mellett kapnak betekintést különböző kézműves mesterségekbe mint a faragás, hímzés, nemezélés, kosárfonás, gyöngyfűzés, bőrmunkák meg persze a tojásfestésbe. Ezeket a táborokat regöstábornak nevezzük és már sok éve a húsvét előtti nagy héten rendezzük. Általában minden táborban egy magyarországi, illetve kárpátmedencében található népi tájegységgel foglalkozunk, legyenek ezek a palócok, vagy a Kalotaszeg, de volt már, mint keret a népmesék is, vagy a magyar falu mint olyan. Idén viszont egy nagyobb, négy részes körbe kezdtünk, mégpedig a népszokások az évkörben. A téli népszokásokkal kezdtük tehát kezdve a luca napi búza meg a lucaszék készítésétől egészen a farsangi busójárásig. Így aztán nem lep meg senkit, hogy miután az éjféli misén a legények felálltak a lucaszékre, hogy megnézzék ki a boszorkány, már 3 napra rá kezdődött a a húsvéti ünnep nagypéntekkel. A húsvéti ünnepeket szokás szerint az egész tábor együtt éli meg, azért volt még egy busójárás is vasárnap és másnap a hagyományos húsvéti locsolás. A szombati és vasárnapi táncházakban elő zene volt és a gyerekek bemutatták mit tanultak a héten. A lányok karikázót és a legények verbunkost. Egy kis csoport meg saját kézbe vette a hegedűt és a bőgőt és saját muzsikával álltak a társaság elé. Nagy volt a lelkesedés és a tánckedv és folyt patakokban a limonádé meg az izzadtság.

Regöstábort ilyen formában már 15 éve tartunk a lützensömmerni Rittergutban változó kerettel és létszámmal de az egész már jóval régebbi eredetű, vagyis idén már a 37. tábort szervezték a regösvezetők. Résztvevőink főleg Németországból vannak, de voltak idén is Svájcból, Ausztriából, Svédországból meg Magyarországról is. A tábor működéséhez nem csak vezetők kellenek, de számtalan szakember, akik Magyarországról jönnek. 2 tánctanár, 1 pap, 2 szakács, 2 zenész és 2 népművész volt idén meghívva, hogy biztosítsuk a tábor minőségi programját és ellátását.

A 9 napos tábor 100 résztvevővel nem csak Németország szerte páratlan, de a kárpátmedencén kívül sehol a nagyvilágban nem találunk ilyen nagyszabású rendezvényt, melynek célja a külföldön elő magyar fiatalokkal megszerettetni a népi hagyományainkat. És ráadásul a tábor helyi adottságainak köszönhetően elfér 4 nemzedék egy fedő alatt, a pár hónapos kisbabáktól a 90 éves nagyszülőkig mindenki megtalálja helyét. Jövőre újra találkozunk Türingiában, a tavaszi ünnepkört átélve. Tartsál te is velünk!

Bővebb információkat itt lehet találni: www.cserkesz.de

Jablonkay Péter

Az 1.Kerület Tiszti és Vándor Konferenciája 2015

2015. május 5.

Az 1.Kerület Tiszti és Vándor Konferenciája Wangban, 2015 Március 6-8

Münchentől nem messze, Wangban tartotta meg a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 1. Kerülete az idei év Tiszti és Vándor konferenciáját, amelyen közel hetvenen vettünk részt, fiatal vezetők, vándorok, akihez a 16 év feletti aktív cserkészek tartoznak és a cserkészcsapatok vezetősége. Ilyen konferenciát minden évben szervez az európai cserkész kerület és és a fő célja a cserkészet jövőbeli lépéseinek tisztázása. Összesen hat országból jöttek cserkészek, a szokásos Németország, Ausztria és Svájc mellett voltak résztvevők Magyarországról, Svédországból és az Egyesült királyságból is. A konferenciának három fő része volt.

Az egyik a fiatal vezetőknek szólt, ahol tovább képzés folyt, munkacsoportokban és közösen egyaránt. A fiatalságot érintő és égető problémáit helyezték középpontba, ami főleg a tinédzserek és fiatal felnőttek figyelemfelkeltése, megtartása, érdekes és színes programok megtervezése és kivitelezése, úgy, hogy hasznos legyen mindez a cserkészetnek, a külföldön élő magyar közösségeknek és a magyarságnak.

A második csoport a kiscserkész-segédtisztek voltak, akiknek felkészítő hétvégéjük volt a nyári vezetőképző táborra. Miután már 10 éve nem volt kiscserkész-segédtiszti tábor nálunk, meglehetősen nagy, 20 fős csoport jött össze. A résztvevők nagyon értékelték az előkészítőt, mivel megismerkedtek a többiekkel és számukra már a tábor el is kezdődőt.

A vezetőség szintén az aktuális problémákat tekintette át, elemezte a múlt évet, annak sikereit és hibáit, munkatervet készített a cserkészet jövőjéről és a következő lépéseiről.A megbeszélésen elsősorban arról volt szó, hogy miért marad el a 12-16 éves korosztály. Így a cserkészet cserkészeknek címszó alatt kidolgoztuk melyik szinten mint kell tennünk a fiatalak megtartása véget.

Sokan nem is gondolnák, de úgy, mint minden sikeres egyesületnek és cégnek, komoly háttere és gerince van a cserkészetnek is, és nem ünnepelhettük volna nemrég a magyar cserkészet 100. évfordulóját, a vezetőség kemény munkája, kitartása és szakértése nélkül. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség egyik legfőbb feladat a magyarság megőrzése. A vezetőség sokszor a szabad hétvégéket félredobva, időt és fáradságot nem kímélve azon dolgozik itt, külhonban, hogy a cserkészet fennmaradjon, a magyar fiatalok megfelelő és értékes programokhoz jussanak és a nemzeti tudat ugyan olyan erős maradjon, mint amilyen régen is volt és a gyerekek büszkén merjenek kiállni, hogy ők magyarok, hogy ők cserkészek.

Természetesen az esti tábortűz sem maradhatott el, ahol megismerkedtünk a cserkészek védőszentjével, Szent Györggyel, és kielemeztük a lovagi erényeket. Zárás előtt a bécsi vándorok bemutattak egy délutáni programot, melyet hárman szerveztek tavaly a többiek számára, és evvel megnyerték a 2015-ös Roveraktiv versenyt. Mint minden cserkésztalálkozónál, itt is a konferenciát a magyar zászló levonásával és a himnusz eléneklésével zártuk.

Március 15., Bécs-Sopron közös megemlékezés

2015. március 16.

72. Széchenyi István Cserkészcsapat – Bécs

Március 15-én a leutaztunk Sopronba, hogy eleget tegyünk a soproni 364. Scarbantia cserkészcsapat meghívásának és együtt ünnepeljük és emlékezzünk meg a forradalom és szabadságharcról. Örömmel fogadtuk a meghívást, hiszen ez egy jó lehetőség, hogy jobban megismerkedjünk más csapatokkal és új barátságokat alakítsunk ki.

Az ünnepség után, ami a Petőfi színház előtt került megrendezésre, a cserkészek egy része elment múzeumokat látogatni, a másik része pedig Geocaching-ezett.

Az idősebbek meglátogatták a Sopron közepén található Lábasház múzeumot, ahol képzőművészeti, helytörténeti és néprajzi kiállítások láthatók.

A Geocaching főleg a fiatal cserkészeknek szólt, egy jó alkalom volt, hogy jobban megismerjük a várost kincsek után kutatva.

Ezután a cserkészek és a szülők megebédeltek a Perkovátz-házban , ahol maga Perkovátz Tamás köszöntött fel bennünket. A vendéglő az 1900-as évek elejétől létezik már és nagy szerepe volt Sopron történelmében.

A program sikeresen zajlott le és mindenki örömére ,ezzel a közös ünnepléssel erősödött a külföldi és magyar cserkészek kapcsolata.

Remeljük meg sok ilyen programra kerül sor. 🙂

Solomon Noémi „Cookie” öv.

Vadmacskák etetése a Praterauban

2015. március 16.

72. Széchenyi István Cserkészcsapat – Bécs

Egy szép napsütötte vasárnap, 2015. február 15-én Bálint nap másnapja alkalmából, elhatározta néhány elszánt vezető és őrsvezető jelölt a bécsi csapat nagycserkész rajából, hogy ellátogatnak a macskaotthonba cicákat etetni.

No de azt nem sejtették, hogy a vándorok készültek egy kis meglepetésprogrammal.

Mielőtt odaértek volna a Praterau végén helyezkedő macskamenhelyhez, meg kellett oldani a résztvevőknek néhány kacifántos feladatot. Jókedvűen nekiálltak, cserkésztudásukat felhasználván megküzdöttek minden kihívással, még a legbonyolultabb is, melynek célja az volt, hogy kössenek egy kötélhidat, amely elbírja Mátyást, a rajvezetőt. Tudásukat macskaélelemmel jutalmaztuk amit ajándékként vittek a cicaotthonba, melynek fenntartása adományokból működik.

A jelöltek nagyon örültek a kinti programnak, melyre szerencsére egy lány sem jött magas sarkúban és jól felöltöztek, hiszen még naptár szerint telet írunk, így a másfél órás séta sem kottyant meg nekik. Az otthonban megetettük a macskákat, fotókat csináltunk majd utána megelégedetten felültünk a buszra és mindenki ment a maga útjára.

Németh Timi St.

Bécsi Cserkészcsapat Farsangi Cserkészbálja – 2015

2015. február 6.

A már évek óta megrendezett farsangi bálunk idén is sikeresen zajlott le.
Remek alkalom volt, hogy összejöjjön a bécsi magyar társaság és megismertessük a cserkészetet a kint élő magyarokkal.

Mottóként a mese- és szuperhős figurát választottuk és nagy örömünkre sokan követték is. Supermanek, hercegnők, macskanők, Indiana Jonesok és Szupercserkészek hemzsegtek a csapatotthonunk melletti katolikus plébánia nagytermében.

Szokás szerint aznap 13:00-kor gyűltek össze a munkára kész vezetők, hogy kidíszítsék a termet.
A kezdés előtti órában a konyha, koktélbár és pult is villámgyorsan elkészült.

Mire beköszönt a gyerekek többsége, kezdődött is a program.

Ügyességi játékokkal indítottunk, melyeknél minden nyertest kellőképpen jutalmaztuk. Kis pihenés után következett a kihirdetett néptánctanítás, melyet kicsik és nagyok egyaránt élveztek. Ezt követően a beöltözötteket kihívtuk a minden évben megszervezett jelmezversenyünkre, melyen a 37 büszke résztvevő közül három nyertes gyerekkoktélt és finom süteményt vitt.

Időnként rövid színpadi szereplésekkel leptük meg a vendégeinket. Fellépett a wo-men in black és köszöntőt mondott a Csapatparancsnokunk.
Mint ahogy minden évben, idén is megtartottuk a tombolánkat, amelyen a tizenöt nyereménycsomagból a főnyereményt egy két személyre szóló színházi belépő a Mamma Mia előadásra jelentette. Estére oldottabb lett a hangulat és táncra perdültek a kedves vendégeink. Élőzenével mulattunk hajnali kettőig.

Közel 300 vendéget fogadtunk és összesen 267 tombolajegy kelt el. Részemről azt mondhatom, nagyon sikeres volt a bál, a gyerekek élvezték és úgy láttam, a szülők sem unatkoztak.

Németh Tímea St.

AKI, ahogy mi láttuk

2014. október 13.

Péntek éjjel a sötétben nevetve és jókedvvel, vagy akár énekelve érkeztek meg sorról sorra a magyarul beszélő cserkészekkel teli buszok. Gyűltek a nyakkendősök: jó barátok, akik már rég nem látták egymást, egymás nyakába ugrottak, az újak pedig izgatottan illeszkedtek és sok ismerkedés is volt. Alvásról még akkor szó sem volt! Épültek a sátrak, gyorsan bedobta mindenki a táskáját, és már mentek is körbe a csoportok, hogy megkeressék régi barátaikat, vagy, hogy felfedezzék a környéket, és hogy keressenek korbeli barátokat. Az órára már majdnem mindenki elfelejtett, mikor a vezetők rászóltak a kisebbekre, hogy lassan le kéne feküdni. Fogat mostak, és bementek ugyan a sátrakba, de még sokáig lehetett hallani izgatott beszélgetéseket.

Reggel, mindenki álmos szemekkel jött ki a sátrakból. Viszont a jókedv és a nevetés elnyomta a fáradtság jelét. Már volt egy pár új barátság. Zászlófelvonásnál láttuk csak, hogy mennyien is vagyunk! Annyi zöld nyakkendős fiatal állt ott egyenruhában, hogy jól esett a szemnek. Akkor vadászta ki-ki, hogy melyik csapatban van vele egykorú. A reggelinél mentek egymáshoz az egykorúak, hiszen azzal ültünk az asztalnál, akivel szerettünk volna. Azután kezdődött a tudásvásár, majd indultak az őrsök. Annyit nevettünk, annyi közös élménye lett mindenkinek a saját őrsével, hogy biztosra lehet venni, hogy összenőtt mindegyik őrs. Ha találkozok azokkal, akikkel végigmentem az akadályversenyen, csak annyit kell mondanom, hogy „Akadályverseny, emlékszel?” és egy tíz perces röhögő görcs következne.

A fáradtság a visszaúton vevődött észre. A sofőrön kívül mindenki egymás hegyén-hátán, úgy ahogy éppen kényelmes volt, aludt.

A minden évben levezetett tudásmérő egy elfelejthetetlen hétvége! A versenyen kívül újralátom a barátaimat, akik más országban laknak, és minden évben szerzek újakat is. Egy melengető érzéssel a szívemben, egy pár új barátságkarkötővel és csomó élménnyel tértem haza.

Szabó Bernadette