Kedves Cserkésztestvérek, Szülők és Barátaink!

Az idei, 39. regöstáborunkra nagy lelkesedéssel készülünk!
A régi időkben az emberek mindennapi életét, munkáját és megélhetését, továbbá kulturális életét is a természet és az évszakok, valamint az évkör rendje szabályozta. A tavalyi táborban a tavasz hagyományaival foglalkoztunk. Idén a nyári és az őszi évszakot egybevéve folytatjuk a tetralógiát.
Milyen szokások fűződnek a nyári és az őszi évszakokhoz? Milyen tevékenységekkel foglalkoztak ilyenkor az emberek? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ adni táborunkban. Találkozni fogunk a talán kevésbé ismert vagy gyakorolt szokásokkal: például a Szent Iván-napi tűzgyújtással és tűzugrással, Péter-Pál napjával, amely hagyományosan az aratás kezdetét jelentette, és egyben a horgászok patrónusa is.
Idei táborunkban a hagyományos élelem megtermelése, előállítása, feldolgozása és tartósítása áll a középpontban. Ezért foglalkozni fogunk a földműveléssel, a kertműveléssel, vadászattal, halászattal, méhészettel, borászattal és az azt kísérő szüreti szokásokkal. Így megismerjük ezeknek a munkaköröknek az eljárásait, módszereit és eszközeit.
A munkacsoportokban megismerhetjük a fazekasság különböző módszereit. Szeretnénk megtanulni a korongozást, a kerámiák festését, karcolását, végül az égetéshez szükséges kemence építését. A nyár szokásrendjéhez szükséges szalmafonással is foglalkozhatunk, ahol kisebb tárgyak mellett aratókoszorút is tervezünk. A már hagyományos fafaragóműhelyt is működtetni fogjuk. Fontos számunkra, hogy a közvetített anyag és módszerek a gyerekek és fiatal vezetők hétköznapi cserkészéletében is használhatóak legyenek.
Az idén a szilágysági táncokat és az azt kísérő muzsikát választottuk ki. A Szilágyság a Keleti-Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység között helyeződik el. Ez a tájegység több kisebb régióra bontható, melyeket jellemzően románok, magyarok és szlovákok lakják. A régi táncéletben szigorú sorrendben következtek a táncok, a lassútól a leggyorsabbig. Táncmulatságok alkalmával a zenekarok az elején csárdást, azaz lassút húznak, ezeknek többnyire bemelegítő jellegük van. Később fokozatosan gyorsítják a ritmust a friss csárdásig, melynek több megnevezése is ismeretes, így: gyors egyes, ropogós vagy ugrálós. A legények táncait Szilágyságban verbunknak, figurázónak, lábalónak vagy zsibainak nevezzük. Ilyenkor a férfiak „kieresztik” párjaikat, de ottmaradva mellettük, bemutatják az egyénenként ismert figurákat. A zenekar klasszikus felállásban muzsikál, így hegedű, olykor kettő is, brácsa és nagybőgő szólal meg. Az újabb időkben a harmonika is megtalálta a helyét a bandában.
Szokásunk szerint a tábort a húsvétot megelőző nagyhéten tartjuk, természetesen a húsvéti ünnepkörhöz tartozó egyházi szertartásokkal egybekötve, a már mindannyiunk által közkedvelt Lützensömmernben.

Jó Munkát!