Beszámoló Archívum - Oldal 11 a 13-ből

A nürnbergi cserkészcsapat két éve – Felnőttképzést rendeztek Nyugat-Európa legifjabb magyar cserkészcsapatának

2016. június 23.

Németországban az utóbbi két esztendőben egy új város neve került fel a cserkészcsapatok térképére: Nürnbergé. Az észak-bajorországi nagyvárosban már évtizedek óta megfogalmazódott az igény a magyar ajkú cserkészetre, sőt „szórványcserkészek”, vagyis konkrét csapatba nem tartozó fiatalok is éltek a környéken. Intézményesedni azonban mostanra tudott ez a kezdeményezés, a helyi fiataloknak, szülőknek, a KMCSSZ vezetőinek és a Kőrösi Csoma Programnak a segítségével.

Míg a Kárpát-medencében a legtöbb cserkészcsapatot huszonéves fiatalok, tanárok, lelki vezetők, 1990 után esetleg öregcserkészek hozták létre, addig a diaszpóra területein jelentős részben a saját és gyermekeik magyarságáért felelősséget érző aktív szülők az alapítók és a fenntartók. Többek között Frankfurtban ez a hagyomány napjainkig él, bár 80 fős a csapat, a szülők még most is nagy szerepet vállalnak a cserkészéletben, jelen vannak a táborokban, kirándulásokon és a háttérben egyaránt. De hasonló a helyzet a nemrégiben alakult londoni és brüsszeli csapatoknál is. A hosszú távú cél persze Nürnbergben is, másutt is az, hogy a gyerekek és a fiatalok minél önállóbbak legyenek, hiszen a cserkészpedagógia egyik lényeges eleme, hogy fiatal a fiatallal könnyebben szót ért, erősebb példa a gyerekeknek egy néhány évvel idősebb vezető, mint egy idősebb személy.

A nürnbergi csapat magja tehát 2014. májusban alakult meg, miután Molnár Gergely Kőrösi Csoma-ösztöndíjast a nürnbergi magyarok megkérték, hogy szervezze meg ott a cserkészetet. 2014-ben már volt több egynapos túra, egy kétnapos alpesi kirándulás, egy dunai vízitúra (Müller György vízi-öregcserkész vezetésével) és több cserkészfoglalkozás. 2014 október végén került sor az első fogadalomtételre, ahol 3 kiscserkészt és 1 felnőtt cserkészt avatott fel Jablonkay Péter kerületi parancsnok. 2015-ben tovább folytatódtak a csapatgyűlések és egy újabb dunai kenutúrát is végigeveztek a fiatalok, 2016-ban pedig egy téli szánkózás és egy tavaszváró kirándulás zajlott le.

A gyerekek száma változó, általában 8-15 gyermek jelenik meg a programokon, ebből 8-10 a majdnem mindig jelenlévő tag, egy kiscserkész fiú (Barlangi medve) és egy kiscserkész lány (Pitypang) őrs. A gyerekek magyar nyelvi tudása többnyire kielégítő vagy magas fokú, többségük a hétvégi magyar iskolát látogatja. Időnként csatlakozni szeretnének olyanok is, akik magyarul nem beszélnek, ők nehézséget jelentenek. A környékben több képzett cserkészvezető is él, azonban a bajor gimnáziumok és egyetemek szigorú elvárásai miatt sajnos nem tudnak minden hónapban foglalkozni a gyerekekkel. Van továbbá több lelkes szülő, akik számára a cserkészmozgalom jó lehetőség gyermekeik élő és értékes magyar közösségbe vitelére, rájuk kiválóan lehet építeni a programok hátterének biztosításához, ám először még nem látták tisztán, miben kínál a cserkészet többet a szimpla természetjárásnál. Ezért felmerült, hogy a csapat jövője szempontjából fontos lenne több szülőt felnőttképzés keretében kiképezni, erre májusban nyílhatna alkalom Kastlban.

A Magyar Katolikus Misszión tartják gyűléseiket, ahol már saját szekrényük is van.

Május elején egy háromnapos felnőttképzésre került sor a Kastl Cserkészparkban. Az esemény a „parkpucera” becenevű cserkészparkrendezéshez kapcsolódott, melynek keretében a cserkészek felkészítik a zord pfalzi tél után gyönyörű parkjukat a nyári táborokhoz. Rendbe teszik a házat, az erdőt, a mezőt, a sátrakat. Elkészült egy új tanösvény is 21 állomással, sőt fabútorok is a nyári táborra. Maga a felnőttképzés a tucatnyi nürnbergi szülő, valamint stuttgarti, bécsi, müncheni, frankfurti felnőtt cserkésztisztek részvételével zajlott le. Az elméleti bevezető után a szülők gyakorlati feladatokat is kaptak, csapatprogramokat és terveket kovácsoltak, a gyerekek pedig közben fát vágtak vagy játszottak. Sőt még mozgó célpontra is lehetett nyilazniuk (vaddisznómakett), és persze tüzet rakniuk. A hétvége egy villámszámháborúval zárult le.

A felnőttképzés végkicsengése az volt, hogy a nürnbergi szülők is hajlandók őrizni a lángot, melyet a magyar cserkészet generációk óta közvetít a magyarság megmaradásáért. Minden hónapban programot fognak szervezni – elsősorban szabadtéri kirándulásokat – és felkészítik a gyerekeket a próbára. Ebben segíti őket a néhány hete megjelent CSOKK-MIK cserkészkönyv, a Próbarendszer, a Cserkészvezetői velemjáró füzet, és némi eltökéltség. Valamint alkalmanként egy-egy képzett cserkészvezető, akiket más csapatoktól lehet kikölcsönözni. Szerencsére ugyanis jó az együttműködés a kerülettel, és több kerületi csapattal, különösen is a müncheniekkel.

A terveik közt szerepel a Kastl nyári táboron való részvétel, egy három napos kenutúra és több kisebb kirándulás is. A csapat szeretne magának nevet és számot igényelni: felmerült a Petőfi Sándor, az Ajtósi Dürer, a Szürke marhák, és a Hajdúk név is, Észak-Bajorország és a magyarság közös hagyatékát őrizendő.

Molnár Gergely – Tihanyi Endre

Mi történt a csillagszemű juhásszal? – Svájci körzeti pünkösdi tábor 2016. május 13-16.

2016. június 10.

„… és addig éltek míg meg nem haltak”. – Hányszor olvastuk egy-egy népmese végén ezt a mondatot… De hogy mi történik a főhőssel a lagzi után, azt sosem tudjuk meg.
Hát, idén utánajártunk – mi történt a csillagszemű juhásszal? Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a svájci cserkészek körzeti pünkösdi táborában.
A körülmények komoly kihívást jelentettek, amikor péntek este elindultunk Wäckerschwend felé, hiszen két napja már szinte szünet nélkül szakadt az eső! Meglepetésünkre a táborhelyen épp nem esett, így a sátrakat még besötétedés előtt felállíthattuk. A jó hangulaton az sem rontott, hogy később újra eleredt az eső. A sok vidám játék elterelte a gyerekek figyelmét az időjárás viszontagságaitól.

Szombat délelőtt megkezdődött hivatalosan is a tábor. Addigra összejött vagy 60 cserkész, vezető és segítő Zürichből, Genfből és Bernből, még Stuttgartból is érkeztek, sőt érdeklődők Baselból.

A népmese tartalmát első nap átéltük: délelőtt megismerkedtünk a királlyal és szép lányával, akik meglehetősen igényesek voltak, ami a párkeresést illeti. Mennyi mindent kell tudnia egy jövendőbeli férjnek és királynak! De a hopp-mesternek minden területre volt szakembere. Ebédig végigjárta mindegyik őrs mindegyik állomást. A gyerekek tanultak térképészetet, csomózást, légpuskával célba lőni, rovást írni és olvasni, kemencében pogácsát sütni, és a saját tájegységükről azt, amit tudni illik. Mindez főleg fedett helyen zajlott, hiszen többször is nagy zápor söpört végig a táborhelyen. Ebéd után kiderült, hogy a királykisasszony megtalálta „az igazit” – a csillagszemű juhászt. A királynak persze nem tetszett lánya választása, és megpróbálta eltüntetni a főhőst, de az minden halálos veszélyből élve jött vissza. Megvesztegetni sem lehetett, így végül a király beleegyezett az esküvőbe. Erre készültünk délután egy újabb forgószínpad keretében: vőfély verset költöttek az őrsök, tulipánokat nemezeltek és egyéb díszeket készítettek a lagzira, nyakkendőgyűrűt fontak, és népdalokat tanultak. Esőszünetekben meg kinti műsor és játék zajlott!
Este vendégek is érkeztek a nagy eseményre, így kicsit szűkösen ültünk a feldíszített ebédlőben. De sok jó ember kis helyen is elfér. A vőfély köszöntötte az összegyűlteket, s mindegyik őrs előadta saját költeményét. A királykisasszony búcsúzott az édesapjától: „…hát ne vedd kérlek zokon, hogy itt hagylak Téged, drága rokon…” és egész népét: „…elbúcsúzom népemtől, kívánok sok jót szívemből…”. Aztán a juhász kikérte a menyasszonyt: „…hűségemet ígérem és a lányát elkérem…”. Végül a lagzin bemutatták az ünnepi vacsora fogásait. Az előételt: „…pogácsa lesz az előétel – szép ropogós és puha. Együk meg kézzel, mézzel – nem lesz tele vele a kuka…” A főételt: „… a legjobb szakács csinálta, s a legjobb vőfély tálalja…“. A desszertet: „…almás – habos összetétel, ez lesz ma a desszert-étel…” Legvégül: „…elég volt a duma mára, induljunk a lakomára!…” Kezdődhetett a lagzi! Volt ám sok finom falat s nagy dínom-dánom! Jóllakva aztán kimentünk a tábortűzhöz, ahol a vidám éneklés után négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt.

Miután a vendégek elindultak hazafelé, négy cserkész tett fogadalmat a sötét erdőben fáklyafény mellett.

Vasárnapra elvonultak az esőfelhők, de megérkezett a fagyosszentek hidege. A tervezett portya számára ez nem jelentett akadályt. Két részben zajlott a kirándulás. Délelőtt egy vízeséshez vezette az őrsöket. Útközben az állomásoknál a szájukban vízzel kellett énekelni vagy a hídról kötélen lemászni. Az ebéd után meg újabb út vezette őket a csokiszerző feladathoz, az illatok állomásához vagy a célba lövéshez. Útközben meg a gyönyörű tavaszi dimbes-dombos tájat élvezhettük a hideg szél ellenére. Miután mindegyik őrs sikeresen visszaérkezett, gitáros misét tartottunk a szabadban. A genfi vendégpap jött el hozzánk, és a pünkösdről prédikált. Vacsora után a tábortüzet egy vadregényes helyen tartottuk, nem messze a táborhelytől. Annak keretében kiderült, hogyan folytatódhatott a népmese. Mindegyik őrs bemutatta, milyen lehetett volna az ifjú pár élete, ha az ő tájegységükre költözött volna. A hagyományos falusi élettől a modern tv-reklámig mindenféle ötletet láthattunk. De arra is rájöttünk, hogy életünk sokféle irányba kanyarodhat, és akárhova visz minket a sors, meg kell találnunk ott a helyünket. A szeretetkör után a kiscserkészek lesétáltak a házhoz, míg a nagyobbak a sötét éjszakában az óriássünök hadával küzdöttek. Világító tojások segítségével sikerült őket legyőzniük. Éjszaka lesüllyedt a hőmérséklet három fokra, de pokrócok és ponyvák segítségével a sátorban alvók sem fáztak. Mégis jólesett, hogy hétfőn jutott némi napsütés. A futós terepjáték alatt meg úgyis hamarosan felmelegedett mindenki. A táborbontással párhuzamosan folyt a métázás. Így mindenkinek felváltva jutott munka is, játék is.
A táborzárásnál a néprajzkutatónk által talált családfáról kiderítettük, hogy a királykisasszony és a csillagszemű juhász leszármazottjai…. mi vagyunk!

Így tehát végül „minden jó, ha a vége jó!”, még akkor is, ha a táborzárás végén elkapott minket egy futó zápor!

Jó Munkát!
Maszkot

„Csak tiszta forrásból” – A világ első magyar regös segédtisztképző tábora Németországban

2016. április 26.

Az idei Nagyhéten, március 18-28. között korábban példa nélküli napok játszódtak le a magyar cserkészet történetében: kiképezték a világ első magyar regös segédtisztjeit. A 3 különböző országból származó 5 jelöltet a 4 fős kiképzői törzs 3 állandó kiképző és mintegy 40 további közreműködő segítségével képezte ki, melynek keretét, hátterét, kiindulását az idén 38. alkalommal megrendezett Tinódi Lantos Sebestyén Regös Tábor, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerületének nagy múltú rendezvénye adta.

Elsőként néhány szót magáról a regös táborról: e színvonalas nagytábornak közel egy évtizede egy apró türingiai falu, Lützensömmern Rittergut nevű majorsága ad otthont, maga is hagyományos díszletet szolgáltatva a népi kultúrát sokrétűen megélő tábori napokhoz. Hagyományosan a Nagyhéten és a húsvéti ünnepek idején tartják meg, a szent idő és a különböző résztvevő tartományok, országok közös időre eső tavaszi szünete miatt. A tábornak több, mint száz résztvevője volt, akiket különböző hagyományőrző programok, többek közt tánctanítás, kézműves foglalkozások, valamint néprajzi előadások vártak. Ezáltal a tábor kiváló lehetőséget szolgáltatott, hogy hátteret és gyakorlati kísérleti terepet adjon a jelöltek számára az elméleti tudásanyag begyakorlására. Az öt jelölt, mint valami lidérc közlekedett egész végig saját, elkülönített altábora és a központi tábor között: a többiek csak azt látták, hogy hirtelen rendes alakzatban, cserkészingben felbukkannak, határozottan és lendületesen teszik a dolgukat, majd ugyanolyan hirtelen eltűnnek. Esténként az altábori padlástérben berendezett hangulatos tisztaszobában beszélték meg napjaikat, mielőtt átadták volna magukat az alvás, illetve inkább az éjszakai feladatírás örömeinek.

A regös tábor központi témája (keretmeséje) idén a tavaszi ünnepkör volt, tehát az őrsök által bemutatott szokásdramaturgiák, az őrsi nevek és a tábortüzek jelentős része a tavaszi szokásokhoz kapcsolódott. A szokásokat minden nap egyórás néprajzi előadások és vetítések mutatták be, melyek kidolgozása és levezetése az öt segédtisztjelölt feladata volt. Az esti tábortüzeknél egy-egy szokást az őrsök meg is jelenítettek, méghozzá autentikus módon, a megfelelő eszközökkel, mozgás-, szöveg- és mozgásformákkal, viseletbe öltözve. Hogy minden rendjén való legyen, minden feladatot színvonalasan elvégezzenek, és az őrsi szellem kifogástalanul működjön, a jelöltek egy-egy őrs mentorai is voltak a tábor egész ideje alatt.

A regös tábor idején a mezőkölpényi néptáncokat, népzenét, illetve számos népi mesterség alapjait is elsajátíthatták a résztvevők, valamint minden nap volt népi játék. A st. jelölteknek pedig rendszeresen meg kellett figyelniük ezeknek a foglalkozásoknak a felépítését, meríteni az állomásvezetők eszköztárából, és maguk is készítettek egy népművészeti alkotást. A jelölteknek a folklór mesterfokú művelői izgalmas előadásokat is tartottak: többek közt két néptáncpedagógus, Hortobágyi Ivett (KCSP-ösztöndíjas) és Józsa Tamás (Budapesttől érkezett néptáncpedagógus) a néptánctanítás módszertanáról beszélt, Bartha Ágoston és Karakas Zoltán (KCSP-ösztöndíjas) népi hangszerbemutatót rendezett, Makovi Susan pedig viseletbemutatóval kedveskedett.

A segédtisztképző tábor jelmondata a „Csak tiszta forrásból” volt. A napi átlagosan 6-8 órás elméleti kiképzések középpontjában ugyanis annak a gondolatnak az elmélyítése állt, hogy a magyar kultúra páratlanul mély és bőséges, mely önmagában is elegendő ahhoz, hogy a cserkészet belőle merítsen. A számos téren felhígult, értéktelen nemzetközi vagy gagyi elemekkel kibővült cserkész szokások felülvizsgálatra szorulnak: a sokszor színvonaltalan tábortüzek, a néha idegtépően bárgyú csatakiáltások, a magyar nótákkal, mutogatással vagy hagyománytalan csujogatásokkal megspékelt népdalkincsünk, a táborok, csapatesemények sokszor széttartó vonalvezetése tisztításra, rendszerezésre szorul. A regös cserkészvezető saját csapatában, sőt akár a cserkészeten kívül is a magyar népi és magaskultúra terjesztője, mívelője, szervezője is, ezért jelentős hangsúly esett a kulturális, néprajzi, programszervezési ismeretekre is a „konzervet” jelentő cserkészvezetői, pedagógiai, pénzügyi stb. képzés mellett. A KMCSSZ-próbarendszert is áttekintették a kiképzők a jelöltekkel, és számos részére kidolgoztak „regös” módszertanon és tudásanyagon alapuló munkaterveket. A tábor végére igen jelentős, digitalizált adatbázis állt össze a gyűjtött és kreatív anyagokból.

A jelöltek közreműködtek továbbá a nagyheti katolikus liturgia egyházi és népies elemeket vegyítő kivitelezésében, többek között orgonálással, felolvasással, könyörgéssel. Gyúrták a süteménytésztát nagypéntek éjjelén a szombat esti feltámadási lakomához – még azok is, akik nagypénteken egy szem búzamagon böjtöltek. A tábortüzek jelentős részét is a jelöltek tartották meg, melyeket másnap részletesen elemeztek is okulásukra. A nagyszombat esti vigalomra és táncházra a Halálra táncoltatott leány ballada eljátszásával készültek (a youtube-on elérhető), emellett néptáncbemutatókkal is színesítették a regös tábor programját. Mindenkinek készülnie kellett ugyanis előzetes feladatokkal a táborra, az elméleti feladatok és programkidolgozások mellett ugyanis egy mesterművet kellett kidolgozni: bemutatni egy néprajzi tájegységet előadással, népzenei és néptáncbemutatóval.

A színvonalasan teljesített feladatokat és vizsgákat követően vasárnap este került sor a megfáradt, ám meghatódott jelöltek avatására. Újdonsült regös segédtisztjeink: Farkas Zsóka (Szabadka, Szeged), Ferenczy Evelin (Stuttgart), Ferenczy Ivó (Stuttgart), Lengyel Bálint (München, Innsbruck, Budapest) és Dr. Molnár Gergely (Budapest, illetve Nürnberg, KCSP-ösztöndíjas / az MCSSZ cserkésze). Az öt új segédtiszt annak letéteményese is, hogy a páratlanul értékes I. kerületi regös tábort hosszú távon is lesz, aki tovább vigye, illetve származásuknál, lakóhelyüknél fogva messzire elvihetik ezt a szép hagyományt. Már most van ráadásul érdeklődés a jövő esztendőkben is regös stvk táborok szervezésére. Míg a regös tábort Makovi András és Makovi Susan cserkésztisztek szervezték és vezették, addig a segédtisztképző tábort Jablonkay Lydia cserkészcsapattiszt. Az állandó kiképző törzset alkotta továbbá Konthur Zoltán és Konthur Krisztina, illetve Schenk Angyalka. Őket az állandó kiképzők és további mintegy 40 cserkészsegédtiszt, népzenészek, Kőrösi Csoma-ösztöndíjasok segítették a kiképzés és a vasárnap esti ünnepélyes tiszti fogadalomtétel során. Ezúton is köszönetet mondunk értékes munkájukért!

Jó munkát!

Molnár Gergely stj., Kőrösi-ösztöndíjas, Nürnberg

Hej, regö rejtem…Húsvét ünnepe a 38. Tinódi Lantos Sebestyén Regöstáborban

2016. április 26.

A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerülete idén is megrendezte a Tinódi Lantos Sebestyén Regöstábort, amelynek évről évre egy kis thüringiai falu, Lützensömmern ad otthont. Húsvét hetében a berlini magyar cserkészekkel ide utaztunk.

A nagy múltú tábornak velünk együtt több, mint száz résztvevője volt. A Frankfurtból, Münchenből, Ulmból, Bécsből, Innsbruckból és más német, ill. osztrák városokból érkező magyar cserkészek különböző hagyományőrző programokon, mint például néptánctanításon, kézműves foglalkozáson, népi hangszer bemutatón vettek részt. Ezzel egy időben regös segédtisztképzés is folyt; a jelöltek néprajzi előadások tartásával, tábortűz vezetéssel, valamint egy ballada eljátszásával aktívan bekapcsolódtak a tábor életébe, ezáltal is színesítve a programot.

A tábor idei témája a tavaszi ünnepkör volt. Ennek kapcsán szó volt a különféle nagyböjti, húsvéti és pünkösdi népszokásokról, mint például a kiszehajtás, a vesszőzés, a májusfa állítás vagy a pünkösdi királyválasztás. Egy-egy szokást este a tábortűznél meg is jelenítettek a cserkészek csakúgy, mint a különböző tájegységekhez kapcsolódó mondákat, legendákat.

A regöstáborban különböző népi mesterségek elsajátítására is volt lehetőség. A cserkészek tarsolylemezt készíthettek, írókázhattak, valamint a hagyományos fafaragóműhelyben a fésű, nyakkendőgyűrű és más fatárgyak készítése mellett fafaragó kést is állíthattak elő. A foglalkozások vezetői naponta mutatták, magyarázták a különböző mesterségek fortélyait. Az elkészített munkákat nagyszombaton a csűrben állították ki.

A nagyhét során tábori vonós együttes alakult, Herbert Schneider „Kaktusz” és bandája (Palugyay-Masát Miklós, Bartha Ágoston, Andrássy Ferenc, Makovi András és Nagy Attila) nem csak a táncpróbák alatt és a táncházban húzta a talpalávalót, hanem a zenészek a hangszertanításban is kivették a részüket. Mellette a népi furulyázás alapjait is el lehetett sajátítani Karakas Zoltán KCSP-ösztöndíjas népzenésztől.

A hét folyamán Hortobágyi Ivett (KCSP ösztöndíjas néptáncpedagógus) és Józsa Tamás néptáncpedagógus tanított mezőkölpényi táncokat a kisebb és a nagyobb korosztály számára, amelyet népi játék és népdaltanulás egészített ki. A verbunk, csárdás, korcsos és cigánycsárdásból álló táncrendet a tábor végén be is mutatták a cserkészek, és a lányok ezenkívül dunántúli karikázóval is készültek.

A cserkészek a nagyheti liturgiának megfelelően nagycsütörtökön ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg az utolsó vacsoráról, amelyet másnap nagypénteki keresztút, passió és igeliturgia követett. A nagyszombatot hagyományosan, viseletbe öltözve ünnepelték; a tűzszentelést követően zászlóval és gyertyával a kezükben vonultak a templomba.

A nagyszombati készülődésbe valamennyi cserkész bekapcsolódott; kicsik és nagyok tojásfestéssel, asztali dekoráció készítésével, kalácssütéssel járultak hozzá a húsvéti vacsora méltó elfogyasztásához. A legkisebbek a húsvéti barkácsolás mellett kint a szabadban is sokat játszottak. Néhány év múlva várhatóan ők is a regöstábor oszlopos tagjai lesznek.

A regöstábort Makovi András és Makovi Susan, a segédtisztképző tábort Jablonkay Lydia cserkésztiszt vezette, akiket mintegy negyven felnőtt cserkész és cserkésztiszt, többek között Konthur Zoltán és Szántó-Konthur Krisztina támogatott a berlini 86. sz. Apáczai Csere János Cserkészcsapat képviseletében. Ezúton is köszönet a munkájukért, reméljük a jövőben tovább éltetik ezt a tiszta forrásból vett és ápolt hagyományt.

KMCSSZ sajtószolgálata

[kad_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=5gRADSpFj4k” ]

[kad_youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=khoIPi2gi78″ ]

2016 Vándor és Vezetői Konferencia, evezni és métázni a hidegben!

2016. április 4.

További fényképeket itt találtok!

Kedves Cserkészek!

A Mattseenél tartottuk meg az idei év Tiszti és Vándor konferenciáját. Péntek éjjel jókedvvel megérkeztünk végül mi is. Végre megint egy kerületi esemény! Végre megint régi barátokkal találkozni, viccelődni és beszélgetni, új barátokat megismerni. Közel hatvanan vettek részt, fiatal vezetők, vándorok, csapat-parancsnokok és tisztek. Összesen 5 országból jöttek cserkészek, Németországból, Ausztriából, Svájcból, Angliából és Svédországból.

Péntek éjjel egy kis bemutató után még későig folytak a beszélgetések, legyen az bent a termekben, vagy kint a természetben. Hisz a Vezető képző tábor vagy AKI, illetve a parancsnoki konferencia óta sokan nem látták egymást, így hát sok mesélni való volt.

Persze tudtuk azt is, hogy reggel korán Kondor meg Andris, akik vezették a vándor konferenciát egy „kemény“ reggeli tornával vártak, de ez nem tartott vissza bennünket.

Reggel a csapat két részre szakadt. A vándorok Andris és Kondor vezetésével részt vettek a vándor továbbképzésen, a vezetőség meg elemezte a múlt évet és előre tekintett és megbeszélte az ez évi programot.

Először Szöcs László, aki idén a kerületi tábornak a parancsnoka, beszámolt az eddigi rögzített információkról. Itt említésre méltó az, hogy az egyes altáborokat új fiatal segédtisztek fogják vezetni. Azután következett egy beszámoló a magyarországi 3. kerületnek a cserkészetéről. A 3. kerület nagyon keresi a kapcsolatot velünk és nagyon nyitottak az együtt táborozásban. Jó lenne ha képviselnénk magunkat náluk nyáron Szombathelyen a Szent-Márton Táborban (Júl. 5- Aug.3). Aztán következett egy beszámoló a kerületi fenntartó testület, a WEUP-ról. Fontos itt, hogy a WEUP mindenféle igazolásokat, forma-leveleket kiad, legyen az egy bizonyíték, hogy cserkészkedsz, amit aztán például az egyetemen benyújthatsz, vagy egy megbízás egy vezetői szabadságra.

Aztán három munka-csoport volt, egy a kerületi tábor megszervezéséhez, a másik az EU- pályázatok eljárásához és a harmadik a VL- feltételek összeírásához.
Az ebéd után kimozdultunk és métáztunk.

A vita téma ebben az évben az volt, hogy hogyan érjük el azt, hogy ne csak konzumáljuk a cserkészetet, hanem hogy értéket is adjunk neki? És miben nyilvánul ki, hogy valaki „csak fogyasztó“? Azt beszéltük meg, hogy minnél idősebb lesz az ember, annál inkább szolgáló lesz és nem fogyasztó. A mérleg egyensúlyban kell hogy maradjon. Egy fogyasztó az, aki nem vállal felelősséget, aki évekig nem tesz semmit, de részt vesz egy különleges programon, ez lehet például egy ÖV is. Nagyon sok függ a szülői neveléstől, a korosztálytól és a programtól. Egy kiscserkész például nem föltétlenül fogyasztó, visszaad egy nagyon sok pozitívat a vezetőnek, azonkívül feladatokat vállal, mosogat vagy fát hord. Fontos is, hogy a cserkészet ne csak szolgálatból álljon, ezért fontosak is például a kerületi konferenciák vagy az utó-táborok.

Késő délután a csapat-parancsnokok beszámoltak, itt mindenki beszámolt pozitív dolgokrol, de problémákról is. Ezután vacsoráztunk, nagy volt a választék és mindenkinek nagyon ízlett. Külön köszönet Icának és Öcsinek a sok konyhai munkáért!

Az Áhítat után a londoni turul látogatásról és a dél-amerikai Jubiról voltak beszámolók, aztán kezdődött a tábortűz, ami arról szólt, hogy hogy adják át a cserkészek egymásnak a különböző feladatokat.

Éjjel hajnalig folytak a beszélgetések, az éneklések és a játékok. Persze, ha ennyi fiatal, ennyi barát összegyűl, akkor alvásról szó se lehet.

Reggel a zászló felvonás után, folytatódtak a külön megbeszélések. Panni fontos információkról számolt be a vezetői felelősségről, például azt, hogy Németországban vezetőknek köteles egy „erweitertes Führungszeugnis“. Kiderült, hogy néhány dolog még nem világos, itt majd utána kell nézni. Aztán a szombati munka-csoportok beszámoltak. Utána összejöttünk a vándorokkal és egymásnak beszámoltunk a vita témáról „szolgálat versus konzum“.

A regös tábor témája a tavaszi népszokások lesznek. A csapatparancsnokok még egyszer röviden mindenki előtt beszámoltak és ezzel be is fejeztük a kerületi konferenciát. A zászló levonás után nagy búcsúzások voltak és mindenki megint egyrészt szomorúan, másrészt meg sok új motivációval a saját városa irányába indult.

Jó Munkát!

Barcsay Ádám, St.

Japán Jamboree – 2015 – Ahogy mi láttuk

2015. december 30.

Életem első Dzsemboriján vehettem részt múlt nyáron, mint külföldi magyar cserkész a magyarországi cserkészekkel együtt.

A kiállítósátorban működtem az ISTben (International Service Team) 5 Cserkésztársammal. Minden nap hárman dolgoztak a sátorban felváltva. A kiállítósátorokban minden ország bemutatta hazájának jellegzetességeit (ételeket, népviseletet, stb).

A magyar sátorban különböző lekvárfajtákat, erős Pistát kóstolhattak az érdeklődök és bemutattuk a Rubik-kockát (Bűvöskockát) is. A magyar termálfürdőket elektromos lábfürdővel demonstráltuk az ellazulni vágyóknak.

A szabad napokon különböző programokon vettünk részt. Önállóan mozoghattunk a dzsembori egész területén, megnéztük a „hősök terét”, vagy a ‘sciencecorner’-t, ahol mindenféle kísérleteket próbáltunk ki, vagy busszal kimentünk a legközelebbi városba egy kicsit szétnézni.
Az ISTnek egészében véve sok munkája volt, mert a tábor előtt és után fel- és le kellett mindent építeni, mindezt a tűző melegben. Esténként azonban több szabad óránk volt, mint a résztvevőknek és így sok emberrel megismerkedhettünk.

Egy linzi a Fuji tetején

2015. december 30.

Beszámoló Japán – Jamboree 2o15

Visszatekintve a 3 és fél hétre Japánban, számtalan benyomás jut eszembe: Egyrészt a nagy hőségre kell gondoljak, melyik a sátort 8 órától szaunává változtatta. Másrészt a beszélgetések hiányoznak a világ minden tájáról érkezett cserkészekkel (több mint 150 különböző nemzetiségű cserkész gyűlt össze).

Persze kimondottan érdekes volt megismerni a Japán kultúráját is! Tényleg nagyon rendezettek és szabály betartóak. Japánban mindennek megvan a rendje, helye.

A tábor után együtt a magyar kontingensel (majdnem 200 fő) megnéztük Kyotot és Oszakát. Azután külön váltunk és néhányan Oroszországba indultak a transzszibiriai expresszel, mások Tokio-t fedezték föl, én pedig a Fuji-t mászhattam meg.

Biztonsággal mondhatom hogy számomra a Fuji utóprogramm volt (szó-szerint) az utazás csúcspontja! Még ha fárasztó is volt megmászni a 3776m magas vulkánt, megfizethetetlen jutalom volt fentről letekinteni az országra és Tokio-ra! A legkevesebb pillanatom az volt, amikor az 5. állomási sátor helyünkön felébredtünk és gyönyörű napfelkeltét élvezhettünk és láttuk a Fuji csúcsát.

Minden esetre egy életre szóló élmény volt!

Antal Ágnes, ÖV 80. sz. Árpád cscs. Linz

2015 – Vezetőképzés a németországi cserkészparkban

2015. október 22.

Augusztus elején tartottuk meg újra 10 napos vezetőképző táborunkat olyan magyar cserkészek számára, akik Nyugat-Európában élnek. Mivel minden szervezet sikere a vezetőin múlik, így mi is sok időt és energiát fektetünk arra, hogy biztosítsuk csapatainknak az utánpótlást lelkes és jó képzett vezetőkből. Így tudott a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség az elmúlt 65 évben fennmaradni és gyarapodni itt nyugaton. Már egy évvel a tábor előtt elkezdődtek a felkészülések a magyarságismereti vizsgákra. Ugyan is minden résztvevőnek vizsgát kell tennie magyar földrajz, történelem, irodalomból, valamint néprajzból, amire majd az évek folyamán tud építeni és amiből meríthet, amikor a cserkészeket kell tanítania. A tavasz folyamán cserkészismereti vizsgát (elmélet és gyakorlat) is kell tenniük, hisz ha hiányos a tudásuk, akkor egy táborban sem állják meg a helyüket. A tábor előtt pedig különféle elő feladatokkal is fel készültek a tábori munkákra. Ezen nagy előkészületek után nyilván nagyok az elvárások a táborok iránt is. A táborban a fő hangsúly a gyakorlati kiképzésen van. A legfiatalabbak 15 évesen kezdik a képzést. Ezek a cserkészek lesznek később az őrsvezetők . Ők megtanulják, hogy hogyan kell előkészíteni és levezetni egy délutáni foglalkozást egy 4-8 fős gyerekcsoportnak úgy, hogy abban legyen játék és gyakorlati tapasztalatszerzés is.
Természetesen a táborban volt sok játék, kirándulás illetve portyázás, no meg persze tábori építkezés, hisz nem csak sátrat kell verni, hanem asztalokat és padokat, sőt konyhát is kell építeni.
18 éves kortól lehet részt venni a segédtiszti táborban, ami már nagyobb csoportok vezetésére készít fel, vagyis az őrsvezetők irányítását és segítését. Külön képzés folyik a kiscserkészvezetők számára, tehát azoknak, akik 10 éven aluli gyerekekkel foglalkoznak . Szintén őrsvezetői, valamint segédtiszti szinten. Így 5 kiképzőtábor, 3 cserkész illetve kiscserkésztábor és egy felnőtt törzs működött több mint 180 résztvevővel. A táborban voltak cserkészek a következő országokból: Anglia, Belgium, Svédország, Svájc, Ausztria, Magyarország, Brazília, Argentína, Egyesült Államok és persze Németországból. Ebben a nagy nemzetközi táborban mindenki nagyon jól megértette egymást, hisz a cserkészek Európában vagy a tengeren túl nagyon hasonló szokásokat és hagyományokat használnak.
Egész végig nagyon meleg volt, sőt a tábor végére megdőlt a németországi meleg rekord is, meghaladva a 40 fokot! Mivel a sátrak és a tábori élet főleg erdőben zajlott, így aránylag jó lehetett bírni a meleget. Ki többször, ki kevesebbet, de a cserkészek boldogan látogatták meg a közeli fürdőt is. Sajnos a nagy szárazság miatt teljes tüzelési tilalom volt az erdőben, így a tábortüzeket is kint tartottuk a nagy réten, amik azért így is nagyon hangulatosak voltak. A tábor végén 45 őrsvezető és 30 segédtiszt kapta meg ünnepélyes keretek között a vezetői minősítést .
Mindenki boldogan indult haza, hogy miután kipihenték a tábori fáradalmakat, lelkesen nekilássanak a cserkészfoglalkozások és kirándulások szervezéséhez.

További fotók hamarosan

Turistaként a Himaláján, avagy Kőrősi Csoma Sándor nyomában

2015. június 15.

Pünkösd van!
A szentlélek kiáradásának ünnepe.
Egy hosszabbított szabad hétvége.
A kora nyári esőzések időszaka.
Tehát, a hagyományos körzeti cserkésztábor ideje!

Pünkösd szombaton felkerekedtek a svájci körzeti csapatok és elindultak az ország legnyugatibb csücskébe. Satignyi mellett, egy cserkészparkban találtunk helyet. Mivel a tábori keretmesénk Kőrösi Csoma Sándor munkássága köré épült, nem csodálkoztunk, hogy a zászlófelvonásnál egy csoport „tibeti” érdeklődött ittlétünk iránt. Kiderült, hogy ők is a messzi országból érkező tudóst várják. Egyszer csak megelégeltük a várakozást, őrsökre osztottuk a körülbelül 50 fős csoportot és elküldtük a keresésére.
Útközben a bennszülöttektől különböző érdekességeket tudtak meg, feladatokat kaptak, olyanokat, mint evőpálcika díszítés, imazászlók készítése vagy a tibeti szokások elsajátítása. Már esteledett, amikor feladták a további keresést. Katonai ponyvalapokból kunyhókat készítettek, hogy a vadonban töltsék az éjszakát, de a helyi lakók nem voltak olyan vendégszeretők. Így a ponyvasátrakkal és a többi felszereléssel együtt visszautaztak „Zanglába”, ahonnan indultak. Mire felverték ponyvasátraikat és megvacsoráztak, már kezdett is sötétedni. A tábortűznél egy magyar turista mászkált érdekes öltözékkel… strandpapucsban. Így akarta meghódítani a Himaláját. Jót szórakoztunk, ahogyan egy tibeti lámával igyekezett elbeszélgetni és az őrsök egy-egy jelenetben bemutatták a helyi szokásokat.
Zászlólevonás után a cserkészkorúak a közeli erdő egyik kis tisztásán fáklyafény mellett hét új cserkészt vettek be a zöld-nyakkendős nagy családba…

Vasárnap reggel – mivel nem folytattuk Kőrösi Csoma Sándor keresését – a táborhely környékén pontgyűjtő vadászatra indultunk. Egy-egy állomásnál becsléssel, tájékozódással, csomózással és tibeti bölcs mondásokkal foglalkoztak. Ezt követően egy fára kötött kötélen kellett végig mászni, a bölcs mondatokat összeilleszteni, a tudást egy kvíz keretében bemutatni, majd lent a sáros völgy oldalában további mászásra, rohampályára került sor.
Délben – helyi szokás szerint – evőpálcikákkal elfogyasztottuk egy nagy adag túros csuszát. A csoportképek elkészítése után megint sportosabb műsor következett: csoportos és őrsi játékok, majd kulacsgyűjtő futós-terepjáték és végül egy nagy keresőakció keretében segítettünk két tibeti szerzetesnek visszaszerezni az ellopott „piros anyagot”. A közé beiktatott félórás éneklés „Szív küldi szívnek” és az uzsonna, pihenésképpen épp jól jöttek.
Este hatra vendégek érkeztek, hiszen a genfi Sík Sándor cserkészcsapat idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Cserkészszülők, korábban még aktív cserkészek, vezetők és a fenntartó testület tagjai jöttek el a jubileumi műsorra, így csaknem százan vettünk részt a gitárosmisén. Magyarországról érkezett Kótai Róbert Atya, százados, honvédségi tábori lelkész, aki majdnem az egész táborunkon is részt vett. Vacsorára megvendégeltük a látogatóinkat. Ezt követően a zürichi cserkészcsapatok felköszöntették a genfi csapatot. Kerek születésnapra kell egy torta! Mi ezt cserkészmódon oldottuk meg: keresztkötéssel ágakból készített fatortát adtunk át, mellette saját költeményű, gitárral kisért éneket adtunk elő, melyhez az egész csapat harsogta a refrént. Ajándék sem hiányozhat: az elmúlt 30 év pünkösdi táborából gyűjtöttünk össze egy-egy csoportképet és nagy színes papírokra illesztve átadtuk, mint közös emléket. Mindez mellé egy képeslap is járt jókívánságokkal és sok-sok aláírással.
A műsort ezután a tábortűz mellett folytattuk. A genfi vezetők irányítása alatt további izgalmas dolgokat tudtunk meg a tibetiek szokásairól, hagyományairól. Még aznap este, a már csak pislákoló tűz mellett hat kiscserkész tett igéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután elbúcsúztunk a vendégektől és a kiscserkészek nyugovóra tértek, a nagyobbak éjszakai kalandra indúltak: erdősakk! Idővel annyira belejöttek, hogy jóval éjfél után tértek csak vissza tele izgalmas élménnyel.

Hétfő reggel, a megszokottól későbbi ébresztő ellen senkinek sem volt kifogása. Reggeli után a személyes holminkat már össze is csomagoltuk, kezdődhetett a nagy cserkészház takarítása. Kint időközben beindult a métázás. Egy-egy csoport mindig kihagyott egy fordulót és segített a ponyvasátrak szétszedésében, ponyvák összehajtásában, késöbb pedig a ház kitakaritásában. Közösen jól haladtunk, így mindenkinek maradt alkalma a játékon is részt venni.
Kőrösi Csoma Sándor végül ugyan személyesen nem jutott el hozzánk, de tibeti útjával és műveivel megismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy ő a tibeti-angol szótár megalkotója, a tibetológia alapítója, 23 évig volt úton és 17 nyelven írt és olvasott. Rendkívüli ember lehetett, semmi kétség. Kár, hogy nem volt lehetőségünk találkozni vele!
Az utolsó pálcikákkal fogyasztott ebéd után, igyekeztünk befejezni a takaritást, csomagolást, hogy időben elkészüljünk a zászlólevonásra.
A táborzárásnál nemcsak a tibeti lakóktól, szerzetesektől és a táborhelytől búcsúztunk, hanem egymástól is. A következő hónapokban aligha látjuk egymást, de a kapcsolatot próbáljuk fenntartani. Reméljük, az őszi cserkészhétvégén ismét találkozunk!

Pilinszky Katalin / Maszkot
Svájci körzeti pk.

Bécsben találkoztak a magyar cserkészszövetségek

2015. június 12.

Tevékeny hétvégét tudhat maga mögött a Magyar Cserkészszövetségek Fóruma, mely május 8-10. között, ezúttal Bécsben tartotta rendszeres tavaszi ülését a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vendéglátásában.

A magyarországi és határon túli magyar cserkészszövetségeket tömörítő Magyar Cserkészszövetségek Fóruma azon túl, hogy egyeztető közösség, az utóbbi években több nagyobb, közös projektet is felvállalt. Együtt dolgozták ki az Összmagyar Cserkészstratégiát, melynek hosszú távú célja a cserkészet elterjesztése, felállt az Összmagyar Cserkésziroda, amely a szövetségek közötti munkát koordinálja, vagy épp szakmai konferenciákat rendeznek.

Az idei tavaszi ülés is ennek a jegyében telt. A tagszövetségek elnökei beszámoltak arról, hogy milyen eredményeket értek el a stratégia kapcsán, valamint elhangzott egy részletes beszámoló az Iroda munkájáról és a folyamatban levő projektekről. Szó volt a közös vezetőképzések – segédtiszti és tiszti – előkészületeiről, a közös Iroda igazgatójának újraválasztásáról és a határon túli hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatását célul tűző Határtalanul Táborok részleteiről is.

A kárpátaljai és a magyarországi cserkészszövetség, valamint az Összmagyar Cserkésziroda ötletéből nőtt ki egy kezdeményezés Kárpátalja megsegítésére, amely túlmutat a rövid távú anyagi segítségen, és végső célja a kisközösségek szervezése a kárpátaljai magyar fiatalok számára.

Az ülés utolsó részében a résztvevők a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának jövőjével foglalkoztak. Keresték azokat a területeket, amelyeken szorosabbra lehet fűzni az együttműködést, és gondolkodtak, hogy mely ügyeket, és hogyan lehet oldani összmagyar szinten a fórumon keresztül.

Az ülés másnapján a cserkészszövetségek képviselői megtekintették Bécs néhány, magyar vonatkozású látnivalóját, majd részt vettek a helyi magyar nyelvű szentmisén. A közös munka azonban nem áll meg, hiszen júniusban egy cserkésznevelési konferenciával folytatódik a magyar cserkészet fejlődése.

Bodzás Gergely, SZMCS