Széki napok a Forch alatt – 1. körzeti regöstábor, Svájc
Pünkösdkor minden évben összejönnek a svájci körzet csapatai hagyományos pünkösdi táborozásukra.
Idén, 2022-ben a megszokottnál is többen voltunk, hiszen az újonnan alakuló bázeli cserkészraj is csatlakozott tíz fővel. Stuttgartból még két család érkezett, sőt vasárnap reggel kerületi parancsnokunk, Jablonkay Péter / Grizzly is befutott. Így lett vagy 75 cserkész és jött még 15 segítő. A segítők a Svájci Magyar Egyesület – Hagyományos Íjászat, az Óperenciás Néptáncegyüttes és a cserkész fenntartó testület tagjai voltak, illetve érkezett három népzenész Nyugat-Magyarországról.
A másik különlegesség: regös-segédtisztünknek köszönhetően és évi mottónkhoz illően megvalósulhatott az 1. körzeti regöstábor. Az őrsök ezért különleges széki tájszavakat kaptak őrsi névként, például Pánkó, Fersing, Lájbi, Csutkó, Kurigó, s a névvel együtt a feladatot: kitalálni, mit is jelenthet a szó.
Pénteken este érkeztünk meg a Greifensee fölött fekvő cserkészházhoz. A regisztrálás után máris lehetett építeni a sátrakat a ház mögött. Egy kíváncsi gólya vacsorája közben nézegette, mit csinálunk. Mikor a cserkészek zöme megérkezett és álltak a sátrak is, tábortűz köré ültünk és felcsendültek a magyar népdalok.
Szombaton aztán beindult a falusi élet: zászlófelvonás után egy széki viseletbe öltözött kedves néni köszöntött minket, és egy előadásból megtudtuk, mi is az a „Szék”. S miután tisztáztuk, hogy nem bútordarabról, hanem egy erdélyi községről van szó, kézműves foglalkozásokkal folytattuk. Mindenki odament, ahova kedve tartotta. A kínálat óriási volt. A réten folyt az íjászat. Lehetett üveget és henna-tatoo-t festeni, kosarat és nyakkendőgyűrűt fonni, bőrtárgyakat készíteni, kis kopjafát faragni, nemezelni, tábori pólót nyomtatni. Aki meg inkább sportolt, az végigfutotta a ház mögötti rohampályát. Az állomások zöme szombaton és vasárnap is üzemelt, így szinte mindent ki lehetett próbálni.
Délben Varga Péter atya jött el Zürichből és misét tartott nekünk a lombos fák hűvös tövében.
Ebéd után az íjász egyesület tartott bemutatót. Közben megérkezett a háromtagú zenekar is Magyarországról, s a népdaltanítás után rögtönzött nekünk egy kis előadást. Az első néptánctanítást az Óperenciás Néptáncegyütteshez tartozó tánctanárok tartották!
„Szegek élete” és „Mesebarlang a jurtában” címmel folytatódtak az esti programok a finom vacsora előtt.
Pontosan 20.22-kor meggyújtottuk „Összetartásunk tüzét”, amit világszerte még 547 másik helyen gyújtottak meg egyidőben a Trianoni békediktátumra emlékeztetve! A rövid megemlékezést esti tábortűzzel folytattuk, ahol megint tanulhattunk Szék életéről. Ahogyan kezdett sötétedni, tíz kiscserkész tett ígéretet és kapta meg a kék nyakkendőt. Zászlólevonás után a nagyobbak is útra keltek, hogy az erdőben fáklyafénynél 7 cserkész fogadalomtételének legyenek részesei.
A vasárnapot új jelszóval kezdtük: „Tégy minden jót, amit megtehetsz, ott, ahol vagy, úgy, ahogy teheted, akkorát, amekkorát tehetsz”. Reggeli után felfedeztük Szék környékét. Útközben néprajzkutatókkal és széki lakosokkal találkoztunk. Tőlük sok újat megtudtunk a falujukról és hagyományaikról. Cserében segítettünk nekik kötéllétrán fára mászni, csujogatás szövegét helyesen összeilleszteni, hímzett párnákat gyűjteni, a széki népviseletet felismerni, rovásírást fordítani…
Jól időzítettünk, hiszen a portya alatt még sütött a nap. Ebéd után ellenben ránk zúdultak az első záporok! Így éppen kapóra jött, hogy a délutáni kézműves állomásokat, illetve a tánctanítást fedél alatt lehetett megtartani. Késő délután vendégek érkeztek. Ők is részt vettek a tábori programon és velünk együtt nézték meg az Óperenciás Néptáncegyüttes jobbágytelki táncokat bemutató fellépését. Hatkor gyerektáncházat tartottunk, utána pedig gyorstalpaló tánctanítást vezetőknek, felnőtteknek. Közben a folyosón elkészült vacsorára a büfé – igazi terülj asztalkám! A sok-sok finomságból nem is volt olyan egyszerű választani! Jóllakott mindenki, az biztos!
A hétfői nap főleg a táborbontásról, takarításról szólt. Egy utolsó, Székről szóló előadás alatt a nap segítségével nagyjából megszáradtak a sátrak. Minden őrs küldött segítőt a házba a takarításhoz, a sátorbontáshoz és – kicsit arrébb – a tűzrakáshoz. Délben mindenki parázson süthette meg saját ebédjét. Mivel jól haladtunk, belefért táborzárás előtt még egy számháború is.
A zászlólevonás alatt kiderült, melyik őrs mennyi pontot gyűjtött a három nap alatt.
De hamarosan újból felcsendült a zene és fergetes hangulatban folytattuk a táncházat. A cserkészek itt megmutathatták, hogy mit tanultak délután! Sajnos kilenc óra tájban abba kellett hagyni. Következett a nagy rendrakás és a zászlólevonás. A vendégek elindultak hazafelé, a cserkészek meg a hálózsákjukba. De a sátrakban még folyt a motoszkálás, amikor riadót fújtak: „Kutyakő” eltűnt kincseit kellett az erdőben keresni! Néhány cserkész annyira beleélte magát, hogy a „rablókat” jól megkergette. A kaland után eltartott egy ideig, míg csend és nyugalom borult a táborhelyre.
Végülis abban a tudatban búcsúztunk egymástól, hogy hamarosan újra találkozhatunk valamelyik körzeti megmozduláson.
Pilinszky Katalin / Maszkot
cspk. Zürich
