Harc a Grundért!

Felzúdult a tábor a vezetőképző táborban – a vörösingesek ellopták a Pál utcai fiúk zászlaját!

Reggel hétkor már énekszóval meneteltek fel a fiú őrsvezető-jelöltek a nagyrétről a mennersbergi hegyre, a lány őv-k sátraihoz. A kamaszlányokat meglepte az erős hang, de hamar előbújtak a hálózsákból és csatakiáltással válászoltak a nótás ébresztőre. A hadüzenetet elfogadták – délután kezdődhet a csata a Grundért!

Molnár Ferenc regénye nem véletlenül Magyarország második legkedveltebb könyve. A problémák és az értékek megdobogtatják az olvasó szívét: barátság, kitartás, közösség, önfeláldozás, ezek mind fontos elemei a cserkészpedagógiának. Mi lenne, ha nemcsak olvasnák a tinédzserek, hanem el is játszanák, meg is élnék, milyen jó egy erős szeretetközösséghez tartozni, velük tűzön-vízen át menni!

Pontosan ezt teszik a 15-17 éves őrsvezető-jelöltek. Együtt sátraznak, főznek, énekelnek, tábort építenek és tanulnak és tanítanak a táborban. A lányok maguknak szabtak vörös inget, a fiúk pedig kék mellényt.

Nem mindenki akart részt venni a csetepatéban. A „kis őv.“ elment kenuzni, a „kis st.“ pedig portyázott a cserkészparkban.

Délutánra elvonultak a viharfelhők és levonultak a vörösingesek a Grundra. Itt már álltak a bástyák, a srácok még kerítéssel kötötték össze az öt méter magas, fa őrtornyokat. Repültek a vízibombák, oda-visszalopták a nyakkendőket, börtönbe kísérték és onnan kiszabadították a foglyokat.

„De a fiúk sokkal többen vannak!“ – panaszolták a lányok. A szabályok minden körben változtak a „fair play“ jegyében.

A „minta“ közben vidáman mulatott a tábortűz mellett és este felavatta az új csárdát (a kidíszített közösségi sátrukat). Senki sem sejtette, hogy a Grundról a zászlót ők vitték el és hagytak egy vörös inget, hogy másra tereljék a gyanút.