A legnagyobb magyar tábortűz 40 éve az I. Kerületben!
Szóljon a mai krónika a hősökről és az áldozatokról!
Mélyen lesújtott a hír, hogy kilehelte lelkét sokat bíró traktorunk. A tegnapi játékban még vidáman elpöfögött a kiscserkészekhez mint kalózhajó, ma a WC-k szállítása közben elszállt gumikerekéből a lélek. Síri csönd a vezetői megbeszélésen: „Kézzel kell mindent levinni a szertárba, amikor majd tábort bontunk?!“
Ezt meg kell oldani! Sárban, emelő nélkül a kerékcsere nem móka. Félre is tett mindent a segédtiszti tábor és a törzzsel vállvetve megemelte a traktort.
Pedig nagy feladat előtt álltak a st-jelöltek – ők vezetik este a nagy tábortüzet, amin a teljes tábor, közel 300 cserkész vesz részt. Ekkora örömünnep a 80-as évek óta nem volt itt, Kasztliban, Bajorország közepén.
Pedig ez sem kis kihívás: az elmúlt egy hétben minden al/tábornak más volt a kerettörténete: János vitéz, Egri csillagok, Pál utcai fiúk és (a pestiekkel szemben) a falu élete a Hárshegyi vármegyében. Ezért a nagy tábortűzre olyan témát kellett keresni, ami mindenkit összeköt. Ez lett a kötél.
Az al/táborok a móka keretében megmutatták, mennyire kreatívak. Az egyik jelenetben eljátszották, hogy mire vágyik a kötél. A másik al/tábor előadta, mennyire különbözőek a kötözőeszközeink. Egy reklámsorozatból megtudtuk, hogyan old meg minden tábori problémát (pl. a szanaszétszaladgáló őrs összetartását) a legmodernebb KöTél 3000-es. Az egyik csoport pedig költői magasságokba emelte a mókát, amikor kötelességről és kötődésről mesélt.
A tábortűzi mókák – és az egész tábortűz is – egy pedagógiai módszer a cserkészeknél, ahol a keretmese, a dalok és játékok, illetve az őrsök hozzájárulásai, a mókák a gyerekek és fiatalok fejlődését szolgálják. Tervezés és együttműködés, szereplés és a másikra odafigyelés, a magyar nyelv és kultúra ápolása mind megjelenik a cserkészprogramban játékos formában.
A ma este egyben vizsga is volt segédtiszt-jelölteknek: egy igazán nagy rendezvényen tették próbára szervezési és irányítási készségeiket. Szép volt, lányok! Szép volt, fiúk!
Aki már merengett a tűz pattogását nézve, együtt éneklte a magyar népdalokat, az tudja, hogy ekkor megmoccan az ember szívében valami ősi, megfoghatatlan.
Háromszáz magyar cserkész dalolta mély átéléssel:
„Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet!“
