A berlini 86. számú Apáczai Csere János cserkészcsapat augusztus 15. és 23. között Svédországban szervezett tábort, ahol a gyerekek találkozhattak Svédországban élő cserkész-, és leendő cserkésztársaikkal.
A tábor ugyanis nemcsak a Konthur házaspár által vezetett berlini cserkészek csapatépítésére szolgált, hanem fontos célja volt egy svédországi magyar cserkészcsapat felállítása is, erre pedig mi más lenne alkalmasabb, mint egy hét közösségi élmény egy már létező csapat társaságában. A tábor tehát egyfajta kedvcsinálóként szolgált a svédországi magyar családok és gyerekek számára, akik lakóhelyüktől nem messze, első kézből ismerkedhettek meg a cserkészettel és annak közösségformáló erejével.
Voltak a táborozók között olyanok is, akik egyenesen Magyarországról érkeztek, csak azért, hogy részt vehessenek és segítsenek a táborban. A tábor második napján pedig Dr. Sebestyén Gábor, svédországi országos felügyelő és az intéző bizottság elnöke is meglátogatott minket, aki azért érkezett hozzánk, hogy betekintést nyerjen a cserkészek életébe, majd lelkesítő szavakkal vett búcsút a táborlakóktól. A felelősségtudat és misszió tehát már az induláskor mindenkiben megvolt: különleges, életre szóló élményt nyújtani kicsiknek-nagyoknak, és átadni a jönköpingi és környékbeli cserkészeknek a stafétabotot.
A „mondák táborának” berlini különítménye már a Tegel repülőtéren találkozott a tábor első napjának reggelén. A hajnali órák ellenére minden cserkész üdén és frissen jelent meg és alig várta az egyhetes svédországi cserkésztábort, a közös élményeket, a tanulást és a játékot. Göteborgba érkezve mindenki ámult és bámult a modern repülőtéren, ahol találkoztunk a tábor svédországi szervezőjével, Szőcs Lászlóval, alias „Guruval”, akinek segítségével eljutottunk a tábor helyszínére. 
Már a kocsiút alatt magával ragadott minket a zöld, fenyőfákkal tarkított svéd táj, de célunkat elérve tátva maradt a szánk. A tábor helyszíne „Tangagärde” gyönyörű, magyar tulajdonú háza és telke, amelyet a javarészt 1956-ban Svédországba érkezett magyar közösség 1961-ben vásárolt meg, és ami ma is a svédországi magyar protestáns egyház tulajdona. Tangagärde elsősorban egyházközösségi ház, de többek között táborok, magyar estek helyszíneként és a svédországi magyarok kedvelt üdülőhelyeként is szolgál. A ház verandája felett „Isten hozott” felirat fogadott bennünket, így rögtön otthon érezhettünk magunkat: erre a hétre „haza” érkeztünk Svédországba. Ahogy a házba beléptünk, láthattuk, hogy tele van antik bútorokkal, kézműves kályhával, magyar irodalmi gyűjteménnyel és ereklyékkel, a teraszról pedig kilátás nyílik az erdőre és a közeli tóra, így nem csoda, hogy az egyébként lelkes sátorozók is irigykedtek a házban alvó felnőttekre és kiscserkészekre.
Tangagärdeben Guru hivatalosan is köszöntötte az összes résztvevőt és megnyitotta a tábort. Az őrsök és őrsvezetők is kiválasztásra kerültek, így alakult meg az Álmos, az Attila, az Emese és a Bodri őrs.
Már a tábor első napján el lettünk kényeztetve, úgy ahogy aztán az egész héten, ugyanis a konyhában sürgő-forgó „M” őrs minden nap finom ebédet és vacsorát főzött nekünk. Minden táborozónak jól estek az olyan házias és magyaros ízek, mint a pörkölt nokedlivel, a gulyásleves erős paprikával, vagy a túrós csusza tepertővel.
A reggel mindig hasonlóképpen kezdődött: 7 órakor már szólt a napos tiszt ébresztő sípja, aztán reggeli torna, zászlófelvonás és imádság következett, reggeli után pedig megannyi érdekes program várta a gyerekeket.
A tábor változatos programjai közül kiemelhetjük a többször visszatérő forgószínpadot, amelynek minden állomásán valami fontosat tanulhattak gyerekeket. A cserkészek többek között megismerkedhettek a sípjelekkel, népi játékokkal, a különféle szerszámokkal és szakszerű használatukkal, a gyógynövények felhasználásával, a tűzrakás szabályaival, illetve az elsősegély alapjaival.
A hét egyik fénypontja a fafaragás volt. Csillag József, aki évtizedek óta hivatásszerűen fafaragással foglalkozik, Magyarországról érkezett hozzánk azért, hogy átadhassa tudását a fiatalabb generációnak. József bácsi rögtön megtalálta a hangot a gyerekekkel, mindenkinek faragott a kérése szerinti motívumokat: a nagyoknak csak a körvonalakat rajzolta meg és megmutatta a technikát, míg a kicsiknek elkészítette a faragást, amit mindenki büszkén mutogathatott a többieknek.
Egy másik érdekes programunk volt a „Ki lakik az erdőben?”, egyfajta felkészítésként a tábori hét végén megrendezésre kerülő „Egyedül az erdőben” című félelmetes és rettegett próbatételre, amikor mindenkit egyenként kitettek az erdő közepére egy-két órára és a feladat az volt, hogy megfigyeljék környezetüket, elmeséljék kint mit tapasztaltak, milyen élőlényeket, hangokat és nyomokat ismertek fel. A cserkészek az alábbiakról tanulhattak a felkészítés során: lerágott tobozok és madárköpetek, felnyitott termések jelei állatonként, különböző állati ürülékek, illetve állatnyomok (patások, rágcsálók és rovarevők, ragadozók nyomai).
A tábori hét másik izgalmas programja volt a portya, ahol a gyerekeknek útjelek és rejtvények alapján kellett megtalálniuk a kincset. A két csapat útja során borítékokban elrejtett kérdéseket talált, a helyes válasz pedig egy-egy szín volt, amelyek együttesen a piros-fehér-zöld kombinációt adták ki. Mivel a megfejtés egyértelműen a magyar trikolor volt, a cserkészek rögtön tudták, hogy egy zászlót kell keresniük. A zászlót azonban nagyon jól elrejtették, így csak nagy nehezen találták meg, kb. három méter magasan egy fa ágai között.
A tábor ideje alatt látogatást tettünk a „civilizációban” is, kirándultunk Huskvarnába és Jönköpingbe. Elsőként a híres svéd gyár, a Husqvarna történeti múzeumát néztük meg, ahol mindenkit lekötöttek a régi gyártású motorok, mopedek, fegyverek, motoros szánok és konyhai eszközök. Később ellátogattunk a jönköpingi Stadsparkenbe is, ahol több száz éves házakból álló skanzent nézhettünk meg, majd egy vadasparkban találtuk magunkat.
De egyik nap sem unatkozott a társaság: a gyerekek építettek „Leonardo hidat” botokból és zsinórból, számháborúztak, csapatkiáltást és őrsi indulót költöttek.
A nap méltó befejezéseképpen jöhetett minden alkalommal a népdalokkal és játékokkal tarkított tábortűz. Első este sokat nevettünk a felcserélt bemutatkozásokon, amikor összeálltunk párokba és mindenki a párját mutatta be egyes szám első személyben, így lehettek az 10 évesekből nagymamák, és a felnőttekből 13 évesek, legalább pár perc erejéig. A második tábortüzűnk témája a honfoglalás volt, majd következett a tíz cserkésztörvény bemutatása, de látogatást tettek a táborban az esőtáncot járó sámánok is.
A tábor végére a táborlakók nem csupán egy új cserkésznévvel, de megannyi élménnyel gazdagodhattak és számos új barátságokat köthettek.
Szirmai Barbara
