Vándortábor 2020 (Kastl, 2020.08.02-08)
Tábori beszámoló és napló
Bevezetö
Az idei nyári táborunk más volt. Miközben sokan készülődtek az USA-i jubitáborra, az Első Kerületben is terveztük a nyári tábort Kastl-ban, dolgoztuk a keretmesén, kerestünk vezetőket stb. Sajnos mindennek keresztbe tett a korona járvány, így le kellett mondani a jubitáborokat, a vk-t, a regöst és rengeteg más cserkész összejövetelt.
Mivel a hosszú karantén időszak után mindannyiunknak hiányzott a mozgás és a találkozás, Jablonkay Lydia cscst. és Makovi András cst. átvették a szervezést- velük együtt kiterveztük a vándortábort. Tizennégy éven feletti cserkészeknek szólt, a leány rajt Szabó Bernadette st. vezette, én (Varga Árpád cst.) pedig a fiúkat. Korlátozott volt a létszám és az akkori korona egészségügyi előírásoknak megfelelően ketten aludtak egy sátorban.
A tábort az érkezés napján zászlófelvonással nyitottuk, a sátortársak be lettek osztva és egy kis tábortűz keretében megismertük egymást.
1. nap (2020.08.03)
Nem sütött hevesen a nyári nap sugara
Az ég tetejéről a vándortáborra.
Elindultunk mégis az útra
Nem tudván, hogy mit rejt a túra.
Még naivan és motiváltan mentünk,
De később párszor eltévedtünk.
Majd megérkeztünk a táborhelyre,
A sátor az esőben besüppedve/ süllyedve.
(Szép Mátyás)
Első este még külön vonultak az összeszokott baráti körök, de nem lett kizárva senki sem, gyorsan kialakult egy csendesebb és egy „vagánykodó“ csoport, a fiatalabbak arrébb mentek.
Észre vevődött, hogy sokan elszoktak a cserkész fegyelemtől, de hamar visszaszerezték.
Az étel felosztás volt az első kihívás. Mivel az első három napot csak az erdőben akartuk tölteni, az egész étet magunkkal kellett vinni. Így gyorsan felkerült még négy kiló a túrahátizsákokra. Ehhez jöttek a sátrak, amelyeket az eső miatt nem lehetett rendesen elcsomagolni, hanem vizesen rá kellett csatolni, a beosztott társ pedig a rudakat vitte. Kaptunk három összehajtható víztartályt és gázpalackokat, mivel nem szabadott tüzet rakni.
A térkép is külön kihívás volt, mert nem volt megfelelő vándortérkép. Az első három nap egyenesen észak felé vezetett, ezért ki kellett nyomtatni google maps térképeket, amiket persze nem lehet olyan könnyen olvasni.
Az elején a cserkészeknek adtuk a térképeket. Igazából szándékosan rövidebb utat néztünk ki az első napra, szokjuk meg a portyázást, de szerintem ez lett a leghosszabb út, amit mentünk.
Nem segítettünk, csak kérdeztük, hogy szerintük hol vagyunk. És feltéve, hogy tényleg ott vagyunk, erre vagy arra kell menni. Persze nem ott voltunk…
Így hát eléggé kifáradtan érkeztünk meg a legnehezebb csomaggal az első alvóhelyen. Mindenki fáradt volt és feküdt volna le, de sajnos még meg kellett főzni a vacsorát, vizet kellett hozni, felállítani a sátrakat és kifeszíteni a ponyvát.
2. nap (2020.08.04)
Másnap újult erővel indultunk
Bár az eső még mindig esett.
Szüneteltünk nagyokat
A kaja és a tea mindig jól esett.
Egy új táborhelyre érkeztünk
Ezen a helyen „tábortüzeztünk“.
Bár ez csak szimbolikus lehetett,
De a hosszú nap után mindenki nagyot ehetett.
(Szép Mátyás, Kordás Dániel)
Az időjárás sajnos nem javult. Esővel feküdtünk le, esővel ébredtünk.
Egy vándortáborban nincs értelme, szigorúan megfogalmazni egy napirendet. Hétkor keltünk, de tízig vártunk míg elállt az eső. Ha csak kevés ruha van nálad, nem szabad tüzet rakni és nincsen idő vagy akár lehetőség a szárításra, inkább kivárod az esőt és utána indulsz.
A tervezett útvonal egy nagy mocsárrá vállt, ezért a sóderes és aszfaltos utakat követtük.
Mivel Dóry Emese cst. és Makovi András cst. az általunk kitervezett útvonal mentén kerestek parasztokat vagy erdei/ réti tulajdonosokat, amelyek földjén éjszakázhatunk és akiktől vizet kérhetünk, mindig csak aznap reggel kaptuk meg a pontos GPS helyet, ahová menni kell, ezért mindkettőnk mobiltelefona a legtartalékosabb móduszban üzemelt. Ezért és mert sok erdei út használhatatlanná vállt, gyorsan átváltózott egy „ott a cél, valahogy jussunk oda“- portyává, ami szintén nagyon kalandos volt mindannyiunk számára, de a térképet mi vettük át.
3. nap (2020.08.05)
Reggel végre napos időre ébredtünk
Ennek mi nagyon örültünk.
A táskákat viszont egyre jobban éreztük
És a vezetők idegeit lassan kikészítettük.
Most volt egy esély bevásárolni,
De a szúnyogok próbáltak velünk kitolni.
Éjfél körül vacsoráztunk
és utána egy jót szundikáltunk.
(Szép Mátyás, Kordás Dániel)
Szerencsére több nap eső után végre kisütött a nap és kihasználtuk a lehetőséget az átázott ruha és felszerelés szárítására. Lassan fogyott az étel és vele együtt a túrazsákok súlya is, csak a lábas az én hátamon valahogy nem akart könnyebbülni. Minden terhet újból felosztottunk igazságosan és elindultunk Hahnbach felé.
Ott egy kis szigeten a Vils folyó ágai között alhattunk meg és be tudtunk vásárolni. Szerencsére végre tüzet is rakhattunk, ami viszont elsősorban a szúnyogok irtása céljából gyújtottunk be, nedves fűvel rengeteg füstöt termelve.
Mert a fáradtság ellenére is mindenki ügyesen segített és az ürülő gázpalackok miatt későn vacsoráztunk, nem volt takarodó. Ekkor már jól összeforrt a csapat és mindenki együtt énekelt, kártyázott vagy vérfarkast játszott.
Reggel kettő óra felé ellepte a köd az egész szigetet és ami kint maradt (mint pdl. a tábori napló…) átázott.
4. nap (2020.08.06)
A mai evezéssel sokat szenvedtünk,
De szerencsére a folyóba nem estünk.
Néha fától- fáig mentünk
És egymás csónakának nekiütköztünk.
Majd megérkeztünk Ambergbe
És betértünk a Lidl-be.
Miután a Lidl zárt,
Egy Burger King várt.
Este együtt sokat játszottunk,
Ezután sok jóról álmodtunk.
(Szép Mátyás, Kordás Dániel)
Reggel megint sátrakat kellett szárítani, ami gyorsan ment, mert az esős szürke időt leváltotta a tűző napsütés. Reggeli után gyorsan összepakoltunk és tíz perc alatt a kenu kikötőhöz értünk. Ott csodálták a cserkészek fegyelmet és azt mondta hozzám a túrás, bárcsak több ilyen csoportja lenne…
18 km az út Hahnbachból Ambergig, ahol a kikötőhely mellet egy kis városi réten sátorozhattunk. Maga a kenutúra aránylag jól sikerült, de a fáradtság és a hiányozó szigorú napirend előhozta néhány cserkész huncut oldalát és kezdett fakulni a fegyelem.
Egy kis általam tartott pedagógiai előadás rendbe hozta a helyzetet és egy példamutató együtt működés során mind a kilenc kenut kiemeltük a vízből, kipakoltuk, áttoltuk egy sorompó alatt, száz métert cipeltük és ötvenet toltuk át a mezőn, míg újra vízbe eresztettük és mindezt alig egy negyed óra alatt.
Ambergben miután felépültek a sátrak mindenki kapott öt euró zsebpénzt, mert önellátó vacsora volt. Ez nagyon megemelte a hangulatot.
5. nap (2020.08.07)
A mai nap luxus volt
Autóval folyt a transzport.
Ambergből elhoztak
És több mint félúton leraktak.
Majd megérkeztünk a strandra
És tudtunk tusolni.
A 3m- es toronyból
Nagyokat ugrani.
(Szép Mátyás, Kordás Dániel)
Amberg és Kastl közt több mint egy napi út van, alig erdő, hanem csak mező és aszfaltos főút. Ezért a el lettünk hozva és fél úton leraktak. A sátrakat vitték, de a hátizsák maradt. Az átlagos járási sebesség egyre lassabb lett, a lábfejek állapota egyre „érdekesebb“. Az uszoda előtti nagy emelkedő szakasz még egyszer jól megterhelt mindenkit, de azzal a nagy fáradtságnak végre vége volt. Eddig mosakodásra nagyon nem volt lehetőség, csak fertőtlenítő volt rengeteg.
Aznap estére visszaértünk a Hárshegyre és a tábortűznél meséltünk az élményeinkről.
6. nap (2020.08.08, 01:23 óra)
Már mennénk aludni,
Ha nem kéne naplót írni.
De mivel kell írni,
Csak utána megyek aludni.
(Szép Mátyás, Kordás Dániel)
Utolsó nap, táborzárás. Miután minden meg lett szárítva és el lett pakolva a raktárba, zászlólevonással zárult az (idézem) „eddig legkeményebb vándortábor, amin eddig voltam“.
Új barátságok kötődtek és sok új élménnyel gazdagabban indultunk haza.