TakaTuka sziget 2019 müncheni csapattábor
A 67. és 76. müncheni csapatok idén megint pünkösdkor keltek útra 55 cserkésszel egy új kalandra.
Ebben az évben a Mosoni-Duna egyik szigetre mentünk megmenteni barátunkat, Mixlit, akit elraboltak a TakaTuka sziget indián népe. Mixlit és gall társait Aszterixet és Obelixet már az év folyamán megismertük, és ezért kérdés nélkül összeszedtük sátorfánkat, hogy elinduljunk Mixlit kiszabadítani. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy egy ilyen vadregényes kalandra megyünk, ahol sokat tanulunk a természetről, más népekről, de önmagunkról is.
A szigetet csak hajóval lehet megközelíteni, ezért megérkezésünk után megtanultunk kenuzni és a Duna vizének szabályait is átvettük. Ahhoz, hogy a vizet tisztán tudjuk tartan, minden őrs kapott biológiailag lebomló szappant és fogpasztát. Ezzel közösen ment a tisztálkodás és a közös fürdés.
Amikor legelőször megpillantottuk a szigetet, láttuk, hogy az indiánok hadviselettel támadásra készen várnak ránk, de ahogy partra szálltunk, nem voltak sehol… Mixtli, aki fogadott bennünket elmondta, hogy az indiánok nagyon megijedtek és megdöbbentve látták, hogy ilyen kinövésű emberek is vannak köztük, meg eleve sokan vannak. El is bújtak az erdőben.
Mixtli, aki nem futott el, hanem szeretettel várt ránk, elmagyarázta, hogy indiánok lakják ezt a területet, és ha mi nem bántjuk őket, ők sem fognak minket bántani. Így hát félelem nélkül nekiálltunk felépíteni a táborhelyünket. Az indiánokat csak néha-néha láttuk, ők még tanulmányoztak minket, hisz nem ismertek előtte cserkészeket. A napok folyamán megtanultuk, hogy milyen fontos nekünk a fa árnyékai és a Mosoni-Duna hűvös vize. Ezek nélkül a 30 fokos hőséget nehezen bírtuk volna ki. De nem csak a kánikula ellen segített a víz, hanem a sok szúnyogcsípés ellen is. A szúnyogok ebben a táborban állandó kísérőink voltak, eleinte még szúnyogirtóval próbáltuk a szúnyogokat távol tartani. A tábor vége felé mindenki, már csak a viszketegség ellen és a következő szúnyogcsípés ellen készült fel a saját kitapasztalt legjobb módszerével. A bevált módszerek közé tartoztak például a táncolás, a kiabálás, a csapkodás, de a leggyakoribb volt befutni a friss hideg folyóba.
Egy este a kiscserkészek hírt kaptak, hogy segíteni kell Mixtlinek. Ezért másnap rögtön útra keltek. Az indiánok rögtön figyelmeztették a nagyrajt, hogy a kiscserkészeket egy csapdába küldték, hisz a hírt a rómaiak írták, nem Mixtli. A rómaiak már évek óta meg akarják szerezni Mixtlitöl a varázsital receptjét azért írták ezt a hírt. Így indult a nagyraj a kiscserkészek után, hogy őket figyelmeztessék. Miután utólérték, egy hadicselt gondoltak ki, hogy kicserélik a nyakkendőket, a kicsik zöld nyakkendővel vonultak vissza a nagyok pedig harcolnak majd rómaiak ellen. De erre már a rómaiak is rájöttek, hisz ők is nagyon figyelték a cserkészeket, és megfutamodtak. Tudták, hogy semmi esélyük sincsen a müncheni cserkészek ellen. Másnap visszatértek a nagycserkészek is a szigetre, egy 7 órás kenutúra után. Ekkor már az indiánok is félelem nélkül voltak köztünk, mert észrevették, milyen barátság köti a kiscserkészeket a nagycserkészekhez és hogy egymásért sok mindent hajlandóak elviselni és megtenni, persze az is, hogy mi is nagyon tiszteljük a természetet és igy barátok is lettünk. Az utolsó napokban együtt ettünk, ittunk, éltünk, nevettünk, szenvedtünk (a szúnyogok miatt, hisz ők nem lettek kevesebbek), és sokat tanultunk egymástól. A végén ezek mellett még két nagy tudományra tettünk szert; és pedig az, hogy 1.) nem szabad azonnal elítélni a másik embert, hanem barátságosan próbálni megismerni azt. 2.) vigyáznunk kell a természetre mert mi egy része vagyunk tőle, és ő egy része tőlünk.
Nyolc izgalmas és élménydús nap után sajnos el kellett megint hagyjuk a TakaTuka szigetet. De mint jobb cserkészek, nagyobb család, és bölcsebben tértünk vissza a szárazföldre. Büszkén elmondhatjuk, hogy van 3 újkiscserkészünk és 9 új nagycserkészünk, akik eldöntötték, hogy ők is velünk együtt minden lehetőt megtesznek, hogy másokon segítsenek, hogy ismerik a 10 cserkész törvényt és azt megtartani akarják.
Dóry Júlia ÖV