Tag Archive for: pünkösd

Mi történt a csillagszemű juhásszal? – Svájci körzeti pünkösdi tábor 2016. május 13-16.

„… és addig éltek míg meg nem haltak”. – Hányszor olvastuk egy-egy népmese végén ezt a mondatot… De hogy mi történik a főhőssel a lagzi után, azt sosem tudjuk meg.
Hát, idén utánajártunk –  mi történt a csillagszemű juhásszal? Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a svájci cserkészek körzeti pünkösdi táborában.
A körülmények komoly kihívást jelentettek, amikor péntek este elindultunk Wäckerschwend  felé, hiszen két napja már szinte szünet nélkül szakadt az eső! Meglepetésünkre a táborhelyen épp nem esett, így a sátrakat még besötétedés előtt felállíthattuk. A jó hangulaton az sem rontott, hogy később újra eleredt az eső. A sok  vidám játék elterelte a gyerekek figyelmét az időjárás viszontagságaitól.

Szombat délelőtt megkezdődött hivatalosan is a tábor. Addigra összejött vagy 60 cserkész, vezető és segítő Zürichből, Genfből és Bernből, még Stuttgartból is érkeztek, sőt érdeklődők Baselból.

A népmese tartalmát első nap átéltük: délelőtt megismerkedtünk a királlyal és szép lányával, akik meglehetősen igényesek voltak, ami a párkeresést illeti. Mennyi mindent kell tudnia egy  jövendőbeli férjnek és királynak! De a hopp-mesternek minden területre volt szakembere. Ebédig végigjárta mindegyik őrs mindegyik állomást. A gyerekek tanultak térképészetet, csomózást, légpuskával célba lőni, rovást írni és olvasni, kemencében pogácsát sütni, és a saját tájegységükről azt, amit tudni illik. Mindez főleg fedett helyen zajlott, hiszen többször is nagy zápor söpört végig a táborhelyen. Ebéd után kiderült, hogy a királykisasszony megtalálta „az igazit” – a csillagszemű juhászt. A királynak persze nem tetszett lánya választása, és megpróbálta eltüntetni a főhőst, de az minden halálos veszélyből élve jött vissza. Megvesztegetni sem lehetett, így végül a király beleegyezett az esküvőbe. Erre készültünk délután egy újabb forgószínpad keretében: vőfély verset költöttek az őrsök, tulipánokat nemezeltek és egyéb díszeket készítettek a lagzira, nyakkendőgyűrűt fontak, és népdalokat tanultak. Esőszünetekben meg kinti műsor és játék zajlott!
Este vendégek is érkeztek a nagy eseményre, így kicsit szűkösen ültünk a feldíszített ebédlőben. De sok jó ember kis helyen is elfér. A vőfély köszöntötte az összegyűlteket, s mindegyik őrs előadta saját költeményét. A királykisasszony búcsúzott az édesapjától: „…hát ne vedd kérlek zokon, hogy itt hagylak Téged, drága rokon…” és egész népét: „…elbúcsúzom népemtől, kívánok sok jót szívemből…”. Aztán a juhász kikérte a menyasszonyt: „…hűségemet ígérem és a lányát elkérem…”. Végül a lagzin bemutatták az ünnepi vacsora fogásait. Az előételt: „…pogácsa lesz az előétel – szép ropogós és puha. Együk meg kézzel, mézzel – nem lesz tele vele a kuka…” A főételt: „… a legjobb szakács csinálta, s a legjobb vőfély tálalja…“. A desszertet: „…almás – habos összetétel, ez lesz ma a desszert-étel…” Legvégül: „…elég volt a duma mára, induljunk a lakomára!…” Kezdődhetett a lagzi! Volt ám sok finom falat s nagy dínom-dánom! Jóllakva aztán kimentünk a tábortűzhöz, ahol a vidám éneklés után négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt.

Miután a vendégek elindultak hazafelé, négy cserkész tett fogadalmat a sötét erdőben fáklyafény mellett.

Vasárnapra elvonultak az esőfelhők, de megérkezett a fagyosszentek hidege. A tervezett portya számára ez nem jelentett akadályt. Két részben zajlott a kirándulás. Délelőtt egy vízeséshez vezette az őrsöket. Útközben az állomásoknál a szájukban vízzel kellett énekelni vagy a hídról kötélen lemászni. Az ebéd után meg újabb út vezette őket a csokiszerző feladathoz, az illatok állomásához vagy a célba lövéshez. Útközben meg a gyönyörű tavaszi dimbes-dombos tájat élvezhettük a hideg szél ellenére. Miután mindegyik őrs sikeresen visszaérkezett, gitáros misét tartottunk a szabadban. A genfi vendégpap jött el hozzánk, és a pünkösdről prédikált. Vacsora után a tábortüzet egy vadregényes helyen tartottuk, nem messze a táborhelytől. Annak keretében kiderült, hogyan folytatódhatott a népmese. Mindegyik őrs bemutatta, milyen lehetett volna az ifjú pár élete, ha az ő tájegységükre költözött volna. A hagyományos falusi élettől a modern tv-reklámig mindenféle ötletet láthattunk. De arra is rájöttünk, hogy életünk sokféle irányba kanyarodhat, és akárhova visz minket a sors, meg kell találnunk ott a helyünket. A szeretetkör után a kiscserkészek lesétáltak a házhoz, míg a nagyobbak a sötét éjszakában az óriássünök hadával küzdöttek. Világító tojások segítségével sikerült őket legyőzniük. Éjszaka lesüllyedt a hőmérséklet három fokra, de pokrócok és ponyvák segítségével a sátorban alvók sem fáztak. Mégis jólesett, hogy hétfőn jutott némi napsütés. A futós terepjáték alatt meg úgyis hamarosan felmelegedett mindenki. A táborbontással párhuzamosan folyt a métázás. Így mindenkinek felváltva jutott munka is, játék is.
A táborzárásnál a néprajzkutatónk által talált családfáról kiderítettük, hogy a királykisasszony és a csillagszemű juhász leszármazottjai…. mi vagyunk!

Így tehát végül „minden jó, ha a vége jó!”, még akkor is, ha a táborzárás végén elkapott minket egy futó zápor!

Jó Munkát!
Maszkot

 

IMG_0492 IMG_0986 IMG_1007 IMG_1091 IMG_5200 IMG_5227 IMG_5237 IMG_1071nk

 

 

Turistaként a Himaláján, avagy Kőrősi Csoma Sándor nyomában

Pünkösd van!
A szentlélek kiáradásának ünnepe.
Egy hosszabbított szabad hétvége.
A kora nyári esőzések időszaka.
Tehát, a hagyományos körzeti cserkésztábor ideje!

 

Pünkösd szombaton felkerekedtek a svájci körzeti csapatok és elindultak az ország legnyugatibb csücskébe. Satignyi mellett, egy cserkészparkban találtunk helyet. Mivel a tábori keretmesénk Kőrösi Csoma Sándor munkássága köré épült, nem csodálkoztunk, hogy a zászlófelvonásnál egy csoport „tibeti” érdeklődött ittlétünk iránt. Kiderült, hogy ők is a messzi országból érkező tudóst várják. Egyszer csak megelégeltük a várakozást, őrsökre osztottuk a körülbelül 50 fős csoportot és elküldtük a keresésére.
Útközben a bennszülöttektől különböző érdekességeket tudtak meg, feladatokat kaptak, olyanokat, mint evőpálcika díszítés, imazászlók készítése vagy a tibeti szokások elsajátítása. Már esteledett, amikor feladták a további keresést. Katonai ponyvalapokból kunyhókat készítettek, hogy a vadonban töltsék az éjszakát, de a helyi lakók nem voltak olyan vendégszeretők. Így a ponyvasátrakkal és a többi felszereléssel együtt visszautaztak „Zanglába”, ahonnan indultak. Mire felverték ponyvasátraikat és megvacsoráztak, már kezdett is sötétedni. A tábortűznél egy magyar turista mászkált érdekes öltözékkel… strandpapucsban. Így akarta meghódítani a Himaláját. Jót szórakoztunk, ahogyan egy tibeti lámával igyekezett elbeszélgetni és az őrsök egy-egy jelenetben bemutatták a helyi szokásokat.
Zászlólevonás után a cserkészkorúak a közeli erdő egyik kis tisztásán fáklyafény mellett hét új cserkészt vettek be a zöld-nyakkendős nagy családba…

Vasárnap reggel – mivel nem folytattuk Kőrösi Csoma Sándor keresését – a táborhely környékén pontgyűjtő vadászatra indultunk. Egy-egy állomásnál becsléssel, tájékozódással, csomózással és tibeti bölcs mondásokkal foglalkoztak. Ezt követően egy fára kötött kötélen kellett végig mászni, a bölcs mondatokat összeilleszteni, a tudást egy kvíz keretében bemutatni, majd lent a sáros völgy oldalában további mászásra, rohampályára került sor.
Délben – helyi szokás szerint – evőpálcikákkal elfogyasztottuk egy nagy adag túros csuszát. A csoportképek elkészítése után megint sportosabb műsor következett: csoportos és őrsi játékok, majd kulacsgyűjtő futós-terepjáték és végül egy nagy keresőakció keretében segítettünk két tibeti szerzetesnek visszaszerezni az ellopott „piros anyagot”. A közé beiktatott félórás éneklés „Szív küldi szívnek” és az uzsonna, pihenésképpen épp jól jöttek.
Este hatra vendégek érkeztek, hiszen a genfi Sík Sándor cserkészcsapat idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Cserkészszülők, korábban még aktív cserkészek, vezetők és a fenntartó testület tagjai jöttek el a jubileumi műsorra, így csaknem százan vettünk részt a gitárosmisén. Magyarországról érkezett Kótai Róbert Atya, százados, honvédségi tábori lelkész, aki majdnem az egész táborunkon is részt vett. Vacsorára megvendégeltük a látogatóinkat. Ezt követően a zürichi cserkészcsapatok felköszöntették a genfi csapatot. Kerek születésnapra kell egy torta! Mi ezt cserkészmódon oldottuk meg: keresztkötéssel ágakból készített fatortát adtunk át, mellette saját költeményű, gitárral kisért éneket adtunk elő, melyhez az egész csapat harsogta a refrént. Ajándék sem hiányozhat: az elmúlt 30 év pünkösdi táborából gyűjtöttünk össze egy-egy csoportképet és nagy színes papírokra illesztve átadtuk, mint közös emléket. Mindez mellé egy képeslap is járt jókívánságokkal és sok-sok aláírással.
A műsort ezután a tábortűz mellett folytattuk. A genfi vezetők irányítása alatt további izgalmas dolgokat tudtunk meg a tibetiek szokásairól, hagyományairól. Még aznap este, a már csak pislákoló tűz mellett hat kiscserkész tett igéretet és megkapta a kék nyakkendőt.
Miután elbúcsúztunk a vendégektől és a kiscserkészek nyugovóra tértek, a nagyobbak éjszakai kalandra indúltak: erdősakk! Idővel annyira belejöttek, hogy jóval éjfél után tértek csak vissza tele izgalmas élménnyel.

Hétfő reggel, a megszokottól későbbi ébresztő ellen senkinek sem volt kifogása. Reggeli után a személyes holminkat már össze is csomagoltuk, kezdődhetett a nagy cserkészház takarítása. Kint időközben beindult a métázás. Egy-egy csoport mindig kihagyott egy fordulót és segített a ponyvasátrak szétszedésében, ponyvák összehajtásában, késöbb pedig a ház kitakaritásában. Közösen jól haladtunk, így mindenkinek maradt alkalma a játékon is részt venni.
Kőrösi Csoma Sándor végül ugyan személyesen nem jutott el hozzánk, de tibeti útjával és műveivel megismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy ő a tibeti-angol szótár megalkotója, a tibetológia alapítója, 23 évig volt úton és 17 nyelven írt és olvasott. Rendkívüli ember lehetett, semmi kétség. Kár, hogy nem volt lehetőségünk találkozni vele!
Az utolsó pálcikákkal fogyasztott ebéd után, igyekeztünk befejezni a takaritást, csomagolást, hogy időben elkészüljünk a zászlólevonásra.
A táborzárásnál nemcsak a tibeti lakóktól, szerzetesektől és a táborhelytől búcsúztunk, hanem egymástól is. A következő hónapokban aligha látjuk egymást, de a kapcsolatot próbáljuk fenntartani. Reméljük, az őszi cserkészhétvégén ismét találkozunk!

 

Pilinszky Katalin / Maszkot
Svájci körzeti pk.

DSCN0815 DSCN0898 DSCN0880