„Miért megy a gőzös olyan gyakran” vagyis „jó, ha a Selyemúton marad egy kis szum”
Svájci körzetünk tavaszi hétvégéjét március 8-10. között Köniz mellett tartottuk meg. Már péntek este azon morfondírozott az összegyűlt több mint 50 cserkész, hogy mi is az a Selyemút! Egy távolról érkezett felfedező és egy helyi könyvtáros segített a két nap alatt minél többet megtudni erről a titokzatos útról. Első este a tábortűznél az is kiderült, hogy a helyi vonat gyakran robog el a táborhely mellett, így minden alkalommal rázendítettünk a: „megy a gőzös, megy a gőzös…” kezdetű dalra.
A szombati nap készülődéssel telt. Délelőtt hét állomásnál lehetett tudást szerezni és gyakorolni, amire szükségünk lehet a felfedező úton, pl. a kínai pálcikák használatáról, a selyemút titkainak megismeréséről, kínai írásjelek rajzolásáról, a rovásírásról és térképészetről…
Délután már Julianus barát nyomait követtük és Szamakand mellett ősmagyar nyomokra leltünk. Két órán át keresték az őrsök az elrejtett rovásírás betűket. A betűkből kirakott „árut” meg a három árusnál igyekeztek jó árfolyamon beváltani. A helyi bank majdnem csődbe ment, mert a nagy kereskedésben elfogyott a helyi pénznem, a szum! Estefelé bezárt a bazár. Áhitat, vacsora és tábortűz után egy éjaszakai kaland keretében még kis szerencse sárkányokat kerestek a bátor cserkészek az erdőben.
Szerencsére szükség is volt, hiszen vasárnap elindultak az őrsök Julianus barát és Vámbéry Ármin nyomában a Selyemúton. Egy új találmány titkát keresték, az „élet elixír” receptjét! Az előző nap gyűjtött tudás éppúgy segített megszerezni a recept darabjait, mint a maradék szum. A sikeres felfedező útról visszatérőket frissensült tejfölös-sajtos lángos fogadta!
Krónikás: Pilinszky Kati / Maszkot cscst.
