CSRT – Híradó

  1. nap, 2021. augusztus 13. péntek

Péntek dél körül érkeztek meg cserkészeink Kazárra. Vagyis igyekeztek, de Salgótarjánról 100 Forinttal nehéz el vergődni a csöppnyi falucskába, ahol a volánbusz is csak fél kerékkel hajt át. Aki nem hiszi, kérdezze meg Ákost. A történet színhelye a nógrádi zöld dombság ölén fekvő kb. 1.600 lelkes település, amely híres díszes viseletéről és a laska fesztiválról. Festői látkép tárult szemünk elé; aranyos palóc nénik faragott padokon, frissen nyírt vidéki focipálya és a katolikus kistemplom. Utóbbi víg és kitartó, hajnali harangzúgással ébresztette a vezetőséget.

A három őrs a zászló felvonás után hamar elkezdett összecsiszolódni és az örsi szellem is előbújt a palackból. Őrsvezetőik önfeláldozó és áldásos vezetése alatt, hamar elkezdtek kinőni a földből a tábor elengedhetetlen építményei – kinek a sátor, kinek a Decathlonos függőágy. Napunkat bearanyozta Lidi néni, akivel elbeszélgettünk a helyi néprajzról és szokásokról, ami kifejezetten nehéz volt, hiszen János eközben minduntalan a helyi gasztronómiáról igyekezett lázas eszmecserét folytatni. A nap fénypontja az esti tábortűz volt, amely során Dani ízes tájszólásával és Juli hamisítatlan cserkész-lelkesedésével a palóc emberek mindennapjaiba szerezhettünk betekintést.

A hét folyamán eljövendő, hasonlóan értékes élmények reményében hajtottuk álomra fejünket.

/Kutasi Dani (a krónikás), Molnár Gábor (a tanácsadó), Jablonkay Kinga (az írnok)/